!!!

Nagyon sajnálom, de a blogot mellőzni fogom egy időre. Pontos dátumot nem tudok és nem is szeretnék mondani, hogy meddig lesz ez így. Csak nem akarom sem a ti sem az én szívemet fájdítani a történet miatt. Mármint, hogy elmúlt a nyár.. itt a suli és hopp itt ez a történet amit még a nyárról szól. Sőt még alig kezdődött el benne.. :) Amúgy elárulok egy meglepetést ha már így megírom ezt nektek. Egy új bloggal készülök. Igaz ez már volt terítéken, de akkor a Spanyol nyár mellett nem tudtam írni azt is. Így most teret adok ennek az ágnak és írom ezt a blogot. Belinkelem majd, ha kész lesz pár fejezet. Köszönöm mindenkinek aki olvasta, és aki továbbra is fogja olvasni ezt a blogot. Várlak benneteket a másik blogra is majd!!:)

XXII. rész

Beszéljük meg!

Tomi szobájából kilépve a telefonom csörgését hallottam, és a csengőhang csak egy embernél volt ez, mégpedig Rékánál. Besiettem a szobába a készülékért és félve szóltam bele, végül pedig megbeszéltük a találkozót a parkban fél óra múlva. Felkaptam a táskám bedugtam a fülest a fülembe és Tomihoz siettem ismét. Benyitottam, majd megmondtam neki hová megyek és el is indultam. Pontosan fél óra múlva értem a megbeszélt helyre, mivel bementem egy kávézóba és vettem jegeskávét mindkettőnknek. Réka még nem volt ott, de nem is vártam hiszen tudtam, hogy ő mindig mindenhonnan elkésik. Szerinte ez így természetes, hiszen lányból van. Na én nem tudom, én szeretek pontosan odaérni mindenhová. Leültem a padra és vártam.
-Sajnálom! Nagy volt a forgalom. - mondta Réka mikor odaért hozzám.
-Semmi, megszoktam már. Hoztam neked is kávét, ahogyan szereted - és ahogy kimondtam át is adtam neki a forró italt. Letelepedett mellém a padra és mesélni kezdett.
-Tudom, hogy haragszol rám és jogosan teszed, viszont engem is meg kell értened. Valaki sráctól akartam hallani egy szitut, és ő volt az a srác most. Miután szakítottatok mi jóban voltunk, de mint barátok. Most is azok vagyunk. Nem értem mi ebben a nagy gond. Bár a te szemszögedből megértelek, hogy haragszol és megsértődtél. De nézd meg az enyémet! Értsd meg azt! Nem tudtam mit tenni, szükségem volt/van egy fiúbarátra, aki csak barát. Egyszerűen muszáj még akkor is, mikor ott van Dávid. Hiszen én neked elmondok mindent, mert most már ezt is.. de te mégis csak lány vagy. Kell egy fiúbarát, akit úgy szeretek, mintha a szerelmem lenne de mégsem az. Neked könny ez a helyzet, hiszen Dávid olyan neked, mintha a legjobb barátod lenne és még egyben unokatestvéred is.. Szerencsés vagy nagyon! Szóval már érted?
-Igen, értem. Nem haragszom, csak szomorú voltam, hogy nem mondtad el az igazat nekem. De már megértelek. És Dáviddal történt valami?
-Történt, tetszik nekem nagyon is. Tegnap randink volt. Csodálatos volt.
-Áháá, szóval azért volt eltűnve tegnap. Tomi se tudta, hová ment... Na de folytasd Réka!
-Szóval fantasztikus élmény volt! Egy étteremben vacsoráztunk, majd elvitt a vidámparkba és sokáig ott voltunk. Hazakísért, ott néztünk a szállodában egy filmet. És film végén megcsókolt. Majd elbúcsúzott és azóta nem láttam, viszont reggel kaptam egy SMS-t tőle. Édes volt nagyon. Szerinted?
-Majd este dumálok vele erről. Kiszedek belőle mindent! Most viszont költözz vissza!  Úgyis Tomival fogok aludni..

XXI.rész

Címnélkül:

Reggel a tegnapi ruhámban ébredtem, mert a gondolkodás közben elaludtam. Miután felkeltem s a szekrényből kivettem a mai ruhámat... elszaladtam fürdeni. Megnyitottam a csapot és hagytam, hogy megteljen a kád. Közben öntöttem bele a kedvenc habfürdőmből, így mire beszálltam a kádba tele volt habbal. A szobába visszaérve Dávidot láttam meg a laptopom előtt ülni, amint meglátott benyomott egy számot és ahogy meghallottam egyből énekeltem, pontosabban üvöltöttem a szövegét az unokatestvéremmel egyetemben. A szám pedig nem más volt, mint a Magna Cum Laude-től a Pálinka Dal. A magyarázat pedig arra, hogy miért is ezt a dalt nyomta be nem más, mint egy régi emlék. Ez az emlék pedig az utolsó közös emlékünk, még apa halála előtt. Körülbelül 6 éves voltam, mikor kint ültünk a kertünkben egy délután és a szüleink főztek valami kaját. A rádiót hallgatva meghallottuk a dalt és a felnőttek énekelni kezdték. Annyira megtetszett nekünk a szám, hogy utána Dávid megtaníttatta az anyukájával nekünk a számot és mi pedig boldogan énekeltük egész este.
- Emlékszem rá, hogy délutántól egész sötétedésig ezt énekeltük kb 10 éve - mondta Dávid mikor vége lett a számnak és én is már rá figyeltem.
- Igen, én is emlékszem. Akkor még apu is velünk volt - mosolyogtam egyet, de nem igazi mosoly volt. Ő egyből rájött, megölelt.
- Az igazság az, hogy nem a zene miatt jöttem, bár jó volt ez tény - amint ezt a mondatot kimondta elhúzódott tőlem, majd folytatta - Réka miatt jöttem.
- Értem. De róla nem szeretnék beszélni, nem volt őszinte velem. Sajnos nem értem miért nem mondta el, azt hittem jó lenne neked, mint barátnőnek és hogy van köztetek már valami kialakulóban.
- Az utóbbit nem cáfolom, és az elsőt se. De azt tudom miért nem mondta el, viszont nem fogom elmondani, mert majd ő teszi ezt meg. Csak kérlek beszélj vele! Meg kell értened őt is. Most viszont én megyek, öltözz fel és gyere le reggelizni! - mondta majd adott egy puszit és kiment. Leültem a laptop elé és a képeinket nézegettem. Még Bálinttal is voltak képeim, azokat is meglestem. A képnézegetést a hasam hangos korgása zavarta meg. Nem fogadtam szót Dávidnak és a lustaságom is benne volt a dologban, fehérneműben mentem reggelizni. Senki nem volt a konyhában, viszont találtam egy tányért rajta 5 gofrival és mellette pedig egy cetlit. Ez állt benne: 'Flóra! A reggeli neked készült, pontosabban ez a rész a tiéd. Edd meg, jó étvágyat hozzá. xx:Dávid.'
Megreggeliztem, majd mikor mentem el Tomi szobája előtt az ajtó éppen kinyitódott és meglátott.
- Hmm, máskor is lehetnél így mikor felkelek - mondta álmos hangon, majd magához húzott és megölelt. Nyomtam egy puszit az arcára, majd visszaöleltem. Körülbelül 5 percig öleltük egymást, mikor felkapott és bevitt a szobájába. Óvatosan lerakott az ágyára, majd a bokámat vette szemre. Már nem volt olyan duzzadt, mint az elesés napján.
-Szépen javul a lábad - mondta miközben végigmérte a testem. Elpirultam és körbenéztem a szobájában. Megpillantottam egy Barcelona FC-s mezt a padlón. Odamentem, megnéztem "kinek a meze" és mikor láttam, hogy Cesc Fabregas neve és mezszáma szerepel rajta nagyon megörültem. Ő az egyik kedvencem a Barcaban, ezért gyorsan magamra kaptam a mezt, ami leért a combom közepéig.
- Ajh, mért kellett felvenni? De amúgy jól áll. Szépen kiemeli a lábaidat - vigyorgott Tomi.
- Tomi, fejezd be vagy nem maradok itt! - néztem rá szúrós pillantásokkal, mire ő csak felemelte a kezét védekezően.
- Oké,oké. Abbahagytam, csak maradj itt velem kérlek.
Lefeküdtünk az ágyra és beszélgettünk mindenféléről, megbeszéltük, hogy miután hazaérkezik a nyaralásról Rebeka találkozni fogunk, mert most még Amerikában van a testvérével és pár barátjával. Tomi is ment volna, de így, hogy itt vagyok nem utazott el...

Ajánló 2 ... ;)

Dorina naplója: lényege a történetnek Dorina élete, és az ő napjai megfűszerezve különleges dolgokkal.. Véleményem: Nekem maga a történet tetszik, főleg, hogy imádja a Balatont, pont mint én.. De a helyesírási hibák előkerülnek szinte minden fejezetben legalább egyszer. Erre kéne figyelni, amúgy tetszik maga a dolog, meg a kinézete is jó a blognak, csak a helyesírással vannak gondjaim. Légyszíves legközelebb próbálj meg erre figyelni.. ;))

Tökéletlen Tökéletesség: a blog Nataly életéről szól, Ő egy gyönyörű lány és gazdag is és a suliban menődiák. Viszont miután apja meghal új életbe kezd és nem lesz egy tökéletes, jó gyerek! A 15 éves lány a fiúk szemében sem lesz valami nagy kihívás, akit meg kell szerezni ... Véleményem: a blogot imádom, tetszik nagyon, és a váratlan fordulatokkal teli részek néha meglepnek, de nagyon jó! Várom a folytatást.(:

Álomvilág*: Mia élete felfordul, miután bekerül a kollégiumba és a naplóját olvashatjuk blogként. Véleményem: a történet okés, csak az események furcsán telnek egymás után. És ezt a csillagozást (*) sem értem miért van meg minden.. De nem rossz a történet különben, és a kinézet sem rossz, bár valami kép lehetne a háttér.

XX.rész

Tiszta lap:

- Szeretném megismerni Rebekát, kérlek legközelebb legyél őszinte velem - de itt el is akadt a szavam és megráztam a fejem, mivel rájöttem el kell neki mondanom Bálintot. Bálintot, hogy nem tudom mi van velem, mert furcsa érzés tölt el, ha rá gondolok, de mégis érzem, hogy Tomi mellett a helyem, hiszen a suli khm hogy is fogalmazzak, hát ribancával csalt meg.. No mindegy is, inkább elmondom neki, de nem most - Szóval, hogy én is őszinte legyek veled, el kell mondjak valamit, de még nem megy. Kérlek értsd meg ezt! Fáj, ha erről akarok beszélni, pontosabban ezekről, mert két dologról szeretnék. A kapcsolatunkra pedig csak annyit, hogy kezdjük újra jó? - láttam, hogy kíváncsiság van a szemében, de nem mert rákérdezni, csak bólintott.
- Akkor tiszta lap? - csak bólintottam válaszul, mire meg akart csókolni, de eltoltam magamtól. - Sajnálom, nem tudtam, hogy nem lehet most még.
- Ne haragudj, de tiszta lap van. Újra el kell jutnunk odáig, hogy teljesen feltétel nélkül bízzak benned, de addig nincs semmi. Rendben? - pedig nagyon is kívántam ajkait, de nem adhatom magam könnyen, nem lehet. Ha így tennék máris egy rossz vérű lány lehetnék, vagyis később azt mondaná rólam, ha esetlegesen szakítanánk.. bár most még nem is járunk igazából csak ismerkedünk.
- Rendben - ekkor lehajtotta a fejét és a földet kezdte pásztázni. Megpusziltam az arcát, majd megszólaltam:
- Figyelj, most megyek és felhívom Rékát, mivel nem beszéltünk már egy ideje. Azt hiszem haragszik rám... Szia.
Nem vártam meg a válaszát, szimplán felálltam és elindultam pontosabban elbicegtem a házba, azon belül is a szobámba. Az ágyon ülve tárcsáztam Réka számát, aki csak akkor vette fel, mikor már harmadjára hívtam. Pedig ő nem szokott ilyet csinálni, csak kérlek ne  szeress Bálintba.. csak erre az egyre kérlek.. Éppen ezen jártak a gondolataim, mikor végre felvette.
~ Szia. Ne haragudj! Egy kis egyedüllétre volt szükségem. Merre vagy? - hangja zaklatott volt.
- Hali, figyelj legalább nekem ne hazudj. Láttalak Bálinttal. Láttam a saját szememmel, hogy ölelkeztetek... Kedves kis barátnő vagy! - ennyit mondtam, majd lecsaptam a telefont és az ágyra dobtam magam mellé. Hanyatt vágódtam az ágyon és gondolkodni kezdtem. Ajjaj, nem hiszem el.. ezen a nyaraláson rengetegszer gondolkozom, pedig eddig nem sokszor használtam ennyire az agytekervényeimet. 

XIX.rész

Mindenre fény derül!:

* Tomi szemszöge *

Nem hiszem el. Amióta látta, hogy rengeteg üzenetem van Rebivel, azóta kerül. Nem erőltetem, hiszen róla még nem is beszéltem neki.. pedig Ő a... áhh megyek, mert már biztos vár a városban.
Miközben gyalogoltam a házukig azon gondolkoztam, hogy mondjam el Flórának. A agyam által szült képzeletvilágból Rebi "ébresztett fel".
- Tomika! De régen láttalak, hiányoztál már ám. Milyen volt Magyarország? Ki az a Flóra? Dáviddal mi van? -és ehhez hasonló kérdésekkel bombázott a drága leányzó.
- Rebike csak lassan, mert nem tudom felfogni a kérdéseket - mondtam neki röhögve, majd el kezdtem mesélni, hogy mi történt mikor elutaztam Magyarországra és onnantól mindent elmondtam.
- Szóval Flóra fontos neked? Akkor miért nem mondtad el neki, hogy én a te... khmm tudod.. - nézett rám összezavarodottan.
- Nem tudom, nem tudom. Hülye voltam belátom. De ezt már nem tudom visszacsinálni. Vagy van valami ötleted?
- Persze, hogy nincs, de kitalálok valamit.
Egészen késő délutánig Rebiéknél voltunk, majd elindultunk az egyik helyi moziba, ahol megnéztünk egy filmet. A filmnézés után elbúcsúztunk és elindultam haza. Pontosabban először a parkba mentem s utána a nyaralóba. Kintről hallottam beszélgetést és valaki főzött, mert az étel illatát lehetett már innen a bejáratból is érezni. Köszönés nélkül mentem a szobámba és vettem elő a laptopom, hogy zenét hallgassak és gondolkozzak...

* Flóra szemszöge *

Miután megtudtam, hogy Bálint itt van Spanyolországban, pontosabban Barcelonában inkább hazajöttem és Rékát egy szó nélkül egyedül hagytam. A nyaralóba belépve a kedvenc kajám illata csapta meg az orrom, így rohantam a konyhába miután ledobtam a táskám.
-Öhm, zavarok? - kérdeztem Dávidot aki éppen akkor terített meg.
-Aha, úgyhogy menj el. Köszi - adta a komoly választ, mikor léptem volna ki a helyiségből visszahúzott és megölelt. - Ne butáskodj már, nem gondoltam komolyan. 

- Szóval ehetek belőle? - néztem rá bociszemekkel.
- Igen, és ezzel szeretnék bocsánatot kérni, ez a meglepetés. A kedvenc húsodat csináltam, remélem ízleni fog. Tehát kérsz belőle? - röhögött.
- Kérek hát. És nem kell bocsánatot kérni.
Miután megvacsoráztunk bejött valaki az ajtón, és egy szó nélkül ment fel az emeletre. Gondolom Tomi volt, mert Réka bejött volna. Erről jut eszembe, hol a fenében van a barátnőm?
-Figyelj Dávid, megyek és telefonálok Rékának jó? Szegényt otthagytam a parkban. - bólintott Dávid, majd felmentem az emeletre.
A szobába belépve rájöttem, hogy a táskámba van a telefonom, így átöltöztem futó ruhába és elindultam lefelé. Hagytam egy cetlit a konyhában Dávidnak, ezzel az üzenettel: 'A parton futok, telefonom nálam van. Puszi: Fló :)' Kilépve megcsapott a meleg, még szerencse, hogy már megszoktam így egy fekete rövidnadrágot vettem fel és hozzá egy neonzöld színű topot. A hajamat pedig miközben kiléptem az utcára felkötöttem, majd beleraktam a fekete pántot.
Körülbelül 20 percet futottam, mikor megláttam egy lányt és egy fiút beszélgetni az egyik padon a naplementében. Bálint? Nem, az nem lehet. De nagyon hasonlít rá. És ki az a lány vele? Réka? Úristen. Ezt nem hiszem el. Szóval ezt akarta elmondani még, hogy jóban vannak a szakításunk ellenére.. De miért pont Bálint? Gyorsabban kezdtem el rohanni a házhoz. Éppen kanyarodtam be az utcába ahol a nyaraló van mikor megbotlottam és elestem. Felálltam, de alig tudtam ráállni a bal bokámra, mert nagyon fájt. Elbicegtem a kapuig, majd ott a lépcsőre leültem és bámultam ki a fejemből. Nem törődtem avval sem, hogy kinyílt az ajtó és valaki leült mellém. Én csak ültem és a fejem a felhúzott térdeimen volt, a lábamat pedig átöleltem a kezeimmel. Az illető nem szólt semmit csak ott volt mellettem, majd egy idő után felállt és bement. Majd újra ajtónyitódás és újra leült valaki mellém. Hideget éreztem a lüktető bokámon, ezért odanyúltam a testrészemhez. A kezemet elhúzta az a valaki és kézfejemre kulcsolta kezét. Ekkor már tudtam ki Ő. Nem szóltam semmit, hagytam, hogy összekulcsolva maradjon a kezünk. Félve néztem rá, Ő pedig kíváncsian rám.
- Köszönöm, elestem. - mondtam szomorúan.
- Látom, és semmiség. Meg kéne beszélnünk pár dolgot. Vagy te nem így gondolod? - csak egy aprót bólintottam válaszul, majd folytatta - Kérlek ne szólj közbe, mert ezt el szeretném mondani - ismét bólintottam , majd belekezdett.

* Tomi szemszöge *

Miután bólintott bele is kezdtem a mondandómba, azért kértem meg, hogy ne szóljon közbe, mert ismerem Őt.
- Szóval tudom, hogy összevesztünk és azt is, hogy ez Neked milyen rosszul esett. Nekem is rossz volt, így meg szeretném magyarázni. Azt gondoltam, majd később ráérek bemutatni Őt. - láttam az arcán az értetlenséget - Rebit. Ő egy gyönyörű lány, fekete hajjal és kék szemmel. Korban annyi idős, mint te és tudom, hogy jóban fogtok lenni. Senkinek nem beszéltem még Rebiről a barátnőim között, sőt még Dávid sem ismeri. Na mindegy is, a lényeg az, hogy rosszul vélted felfedezni a terepet. Rebeka a szomszédunk volt még Magyarországon, aztán elköltöztek ide.. Itt él a szüleivel, és velük laktam míg nem ismertem meg a te unokatestvéredet. És igen, nem csak barátok voltunk, de igazából nem volt különleges a szerelmi kapcsolatunk, mivel egyikünk se szerette a másikat, csak barátilag. Így közel fél év után szakítottunk közös megegyezés alapján, de ennek már 2 éve. Sajnálom, hogy nem mondtam el. Megígérem bemutatom Őt, ha szeretnéd. - kifújtam a levegőt és az arcát fürkésztem. Érdekelt, hogyan reagál, de semmi nem volt leolvasható az arcán, majd egyszer csak megszólalt.
- Szeretném megismerni Rebekát, kérlek legközelebb legyél őszinte velem. - itt elakadt a szava és megrázta a fejét...

Ajánló.. :))

Sziasztok!
Köszönöm szépen, hogy már több mint 2000-szer kattintottatok a blogra várva a folytatást, vagy éppen olvasni. Részt még nem hoztam, de elárulom, hogy fény derül Rebi kilétére. Szóval türelem :D! Addig is egy kis ajánló:

Hoztam pár blogot, amiket én is rendszerességgel olvasok, és nem vagyok benne biztos, hogy ti tudtok róla. Gondoltam ezért megosztom veletek. Rövid véleményt is mondok róluk, és ha gondoljátok a tiétekről is írok majd pár sort a következő ajánlóban, persze csak ha lesz rá 'kereslet'.
Szóval először Csenge blogjait szeretném bemutatni! Ő az egyik olyan olvasóm, aki elmondja mindig a véleményét és segít, ha kell.
Kíra élete: ez a blog Kírának a mindennapjairól szól, akinek szülei elváltak és van egy öccse, így anyujával és testvérével él. Apja a Balaton partján lakik. Nincsenek barátai a történet elején, és a végére már hoppá pasija is lesz! (Bár még csak a 14. fejezetnél tartok, mivel annyi van megírva... :D) Szóval a történet elején egy osztálytárssal lesz jóban, legjobb barátnője lesz a lány, Reni.. Kalandoznak majd Londonban és innen a történet fordulatot tesz, mivel egy híres banda ( One Direction) lesz benne. Röviden ennyit a történetről. És a véleményem: tetszik, várom az újabb és újabb részeket...
Another World: ezt a blogot még csak nemrég csinálta Csenge, de már így is jól alakul. a történet lényege pedig az, hogy Zayn Malik húga a főszereplő és az ő szemszögéből ismerhetjük meg a sztorit. A bátyja és a barátai hozzájuk mennek nyárra. Szóval itt pedig megmondom őszintén, a lány, azaz Becky kinézete nem tetszik, de ezt már elmondtam Csengének is.. No mindegy. Ennyi az amibe belekötnék. :P

XVIII.rész

Jégkása:

- Hát igazából nem tudom, hogy mondjam el. Nem mondta hová megy, meg ki az akihez, csak a nevét tudom – itt az arcomat fürkészte, hogy elmondja e, végül egy sóhaj kíséretében kimondta azt a nevet amit nem vártam volna - Rebi.
A név hallatán könny szökött a szemembe. Nem szoktam még meg, nagyon fájt a dolog. Ő nem szólt semmit, csak megölelt. Zokogásban törtem ki. Barátnőm éppen akkor jött a ki a vízből és nem értette mi a bajom, de egyszerre magafelé fordított és cukin nézett rám a nagy szemeivel. Nem tudtam nem abbahagyni a sírást, így mosolyt csalt az arcomra. Mikor észrevette egy diadalittas mosoly kíséretében unokatestvéremhez fordult.
- Nincs kedved jégkásázni? Hozunk neki is - itt rám mutatott - csak most jobb, ha hagyjuk a gondolataival. Ismerem már régóta. Szóval benne vagy?
- Gyere menjünk - és kezét nyújtotta barátnőm felé, aki pedig elpirult, de elfogadta Dávid kezét - Fló majd jövünk. Ha elmész a telefonod legyen nálad!
- Köszönöm - ennyit tudtam kinyögni és néztem a távolodó alakjukat. Örülnék, ha összejönnének, annyira egy hullámhosszon vannak. Dávidnak is jót tenne, de Rékának is.

Míg ők távol voltak én gondolkodtam. Ki lehet ez a Rebi? Tomi még egy köszönést se tud kinyögni azóta, hogy kiborultam. Nem hiszem, hogy sokat jelentek neki, hiszen akkor már keresett volna és megbeszéltük volna. Én nem fogok odamenni hozzá, és magyarázkodni miért is akadtam ki. Ha akar valamit, majd megkeres, de ha nem, akkor megyek haza a barátnőmmel. Így nem tudok egy fedél alatt élni valakivel, hogy szeretem... 

- Epreset hoztunk, mert tudtuk, hogy azt szereted - zavarta meg a gondolataimat a legjobb barátnőm. - Hahóó! Fló', mond hogy nem T. a gond..? Őő, elfelejtettem valamit elmondani, de muszáj lesz. Figyelj, menjünk fel a nyaralóba és akkor utána egy kis séta mellett elmondom. Rendben?
- Okés, de azért a jégkásámat megkapom? - kérdeztem már nevetve tőle - Dávid nem baj, hogy itt hagyunk? Ja, és köszönöm, hogy elmondtad Tomit. - megöleltem majd megvártam mit reagál, egy bólintás volt a válasz és mi már mentünk is..
A nyaralóig beszélgettünk, hogy otthon mi volt, mennyire hiányzom az osztálynak, az iskolának sőt az igazgató is keresett, mivel a diákönkormányzat egyik legfontosabb embere vagyok.

Szóval a házba belépve a nappali nyílt egy kis folyosón átérve. Ezen a szűk részen volt a cipőtartó és a kabátoknak a helye. Leraktuk a kis komódra a táskánkat, majd a papucsunkat is kicseréltük a házban mászkálósra és mentünk is a konyhába. A helyiség világos volt és hatalmas, ahhoz képest, hogy egy nyaralóé. Falai citromsárgák, egyik falon egy nagy fekete rózsaminta volt felfestve. Csináltunk egy gyors hamburgert, majd átöltöztünk és el is indultunk a sétára. A parkig csendben sétáltunk egymást mellett, mikor megláttam egy ölelkező párt. Egyből Tomira gondoltam és a következő pillanatban megpillantottam barátnőm kíváncsi tekintetét.
- Upsz, bocsi! Csak elbambultam. Szóval üljünk le ide erre a padra - mutattam az említett tárgyra - és meséld el amit elfelejtettél idáig.

- Rendben, akkor elmondom.
- Ne idegelj ki! Mond már el!

XVII.rész

Réka Barcelonában:

A napok nem teltek olyan gyorsan, mint mikor Tomival voltam. Most is jó volt, de máshogy. Dáviddal voltam inkább, Tomi meg egész nap a telefonján lógott. Gondolom azzal a Rebivel, vagy kivel beszélgetett… Hát igen, mikor meglátta, hogy nézem a telefonját kiakadt és én is, azon hogy Rebi miért is szívecskés. Nem válaszolt, ezért fogtam magam és visszaköltöztem a szobámba, ami elvileg a vendégszoba, de mindegy is.
Szóval ma reggel pedig megreggeliztem, és a tömegközlekedés – jelen esetben busz – segítségével eljutottam a repülőtérre. Dávid tudta, hogy jövök így nem volt gond, hogy nem keltettem fel. Körülbelül érkezésem után 20 perccel a nevemet kiabálta valaki. Ó, jaj! Ez a valaki történetesen az én legjobb barátnőm volt! Igen, Réka volt. Most is csodásan festett a pink rövidnadrágjával és a fehér topjában. Haja állapotából pedig meg tudtam állapítani, hogy aludt az úton. Mikor kiléptünk a reptérről odaintettem egy taxisnak, hogy vegyen fel minket. Ő megállt, mi bepakoltunk hátra, majd elmondtam a címet, vagyis csak az utcát és el is indultunk. Nem akartam, hogy Réka meglepődjön elsőre a ház láttán. Sétáltunk 2 percet körülbelül, és én egyszer csak megálltam egy ház előtt. Vagyis pontosabban A ház előtt.
- Flóra! Komolyan, miért álltál meg? – kérdezte gúnyosan a barátnőm, mire én csak nevettem és a nyaralóra mutattam – Most komolyan? Itt laktok? Aztaa… - nagyon elcsodálkozott, mert nem is tűnt fel neki, hogy én már bementem és kiabáltam Dávidnak, hogy Réka itt van ő még mindig ugyanúgy állt és bámult.
A nap további részében a strandon voltunk, de kivételesen Tomi nem volt velünk. Rá is kérdeztem Dávidnál.
- Hát igazából nem tudom, hogy mondjam el. Nem mondta hová megy, meg ki az akihez, csak a nevét tudom – itt az arcomat fürkészte, hogy elmondja e, végül egy sóhaj kíséretében kimondta azt a nevet amit nem vártam volna - ….

XVI.rész

Anya és az SMS:

Tomi már ott volt és mikor odaértem megijesztettem. Szegény nagyon megijedt, majd belehúzott az ölébe és megcsókolt.
- Dávid haragszik rám? – kérdeztem szomorúan.
- Beszélt anyukáddal, de nem tudom mit, mert kiment a kertbe.
- Jajj, remélem anya nem az miatt keresett délután. Figyelj nem megyünk most inkább haza? Utána mozizhatunk otthon, de beszélnem kell mindkettejükkel. Kérlek, menjünk most haza inkább – válasz helyett lerakott az öléből és megölelt.
- Tudod, neked bármit megtennék! – váltottunk egy rövid, őszinte csókot, majd visszaindultunk a nyaralóba.
Bementünk és én kimentem a kertbe, felkaptam a táskákat a hintaágyról és felvittem a szobámba. Aztán úgy döntöttem letusolok és beszélek anyuval, Dáviddal pedig anya után.
Tusolás végeztével magamra kaptam Tomi egyik fekete pólóját a fehérneműre. A felső pedig eltakarta a combom felét. Kikaptam a telefonom a táskámból és tárcsáztam anyu számát. Második csengésre vette fel.
~ Szia Kicsi. Jól vagy? Hazaértél? Merre jártál? – elhalmozott a kérdéseivel.
- Szia. Jól köszi a kérdést. Haza, egy új ismerősömmel vásároltam. Magyar származású, és lány. Ja, igen. Van barátom. De gondolom tudod már Dávidtól, vele nagyon összekaptam. Elmentem reggel futni, úgy hogy senkinek nem szóltam, telefon se volt nálam. Kiakadt mikor hazaértem. Kiabált velem, majd sírva elrohantam. Tomi nyugtatott meg kint a lépcsőn. Beszélnem kell majd Dáviddal. Szerinted?
~ Tomi a barátod, mi? Dávidról meg, beszéltem vele és azt mondta, hogy mivel csúnyán megbántott szeretne egy meglepetést neked és tanácsot kért. Hát adtam neki, úgyhogy menj most és beszélj vele. Nekem is akad dolgom már. Éppen egy saját magazint tervezgetek, mert lehet. Vigyázz magadra és a fiúkra is! Bulizzatok és élvezzétek a nyarat! 2 hét múlva telefonálok, ha addig nincs gond. Ha van, akkor pedig hívj vagy én hívlak bármikor. Szió. Szeretlek.
- Igen, Tomi az. Áá, anyu most kíváncsivá tettél. Szia. Én is szeretlek, hiányzol. – majd mikor kimondtam leraktam. Ledobtam az ágyra a telefont, felakartam állni mikor kopogtak.
- Bejöhetek? – kérdezte Dávid.
- Persze, gyere ülj le – válaszoltam és az ágyra mutattam ahová én is elhelyezkedtem törökülésben. Leült velem szembe és bámulta a földet. Körülbelül így ültünk 5 percig mire megszólalt.
- Figyelj, nagyon sajnálom, hogy kiabáltam. De kiakadtam, mikor Tomi közölte, hogy sehol nem vagy. Nagyon megijedtem. Rám hárult a felelősség, anyukáddal is beszéltem. Mondta, hogy nem kell félteni, mert biztos futsz. Így gondoltam tartozom neked annyival, hogy meglepjelek majd valamivel. De ezt majd később kicsit. – kacsintott sejtelmesen.
- Én is sajnálom, hogy nem szóltam vagyis nem hagytam üzenetet, hogy elmentem. Több ilyen nem lesz, és most betartom a szavam, nem úgy mint Milánóban. – odahajoltam hozzá, mire az ölébe húzott és megölelt. Ez az ölelés többet jelentett, mint bármelyik szó. Csendet a telefonom rezgése és az üzenetet jelző hang törte meg. Dávid odaadta. Megnyitottam és ez állt benne: ’Szia Cicuu! Holnapután érkezem Barcelonába! Majd kijössz elém ugye a repülőtérre? Várlak facebook-on fél óra múlva és mindent megbeszélünk. Csók nektek: R.’  Miután elolvastam tudtam, hogy ez Dávid műve így megöleltem olyan szorosan, ahogy csak tudtam. Gondolom tudta, miért kapta, mert annyit mondott csak, hogy ne fojtsam meg.
- Nincs kedved vacsorázni? Csináljunk rántottát! Éhes vagyok – nyafogtam unokatestvéremnek, aki felröhögött.
- Na ez az igazi régi éned. Mindig éhes szoktál lenni, ha nem eszel rendesen ebédet.
- Jó mindegy, menjünk. – lementem és megcsináltam a sonkás-tojásrántottát, majd megterítettem három személyre. A fiúkat be is hozta az illat. A vacsora végeztével Dávid vállalta a mosogatást, így mi addig kerestünk valami filmet. Végül felhagytam a filmkereséssel és csak felmentem Tomi szobájába. Nem sokkal később ő is megjelent egy filmmel a kezében. Elindította, de meg is állította mikor normálisan kezdődhetett volna. Dávid is megjött egy kis üdítővel és jégkrémmel. Egy ideig a jégkrém még nyugtatott, majd a film vége felé már Tomihoz bújva néztem vagy inkább nem néztem. Mikor vége lett Dávid elbúcsúzott és kiment miután kinyomta a filmet. Tomi elment fürdeni, én pedig betakaróztam és a kezembe vettem a telefonját. Elkezdtem nézni az üzeneteit, az utolsó egy Rebí<3 nevű lánytól jött, itt kijött egy könnycsepp a név láttán. Tomi persze, hogy pont ekkor jött be és persze, hogy meglátta..

XV.rész

Vásárlás:

-A nevem Flóra, de a barátaimnak csak Fló. Te kivagy? – néztem rá kedvesen.

- Szia Fló. Engem Lucának hívnak, de magyar barátaimnak csak Lulu. – kaptam a lánytól a választ. – Éppen a barátaimhoz igyekeztem, mert megyünk le a strandra. Nem jössz el velünk?
- Szívesen elmennék, de a barátom és az unokatestvéremmel vagyok itt. Majd akkor találkozunk a strandon, ha meg nem akkor délután 6kor itt a kútnál? – néztem rá.
- Rendben, de ha találkozunk akkor nem jövök ide a kúthoz, ha nem baj.
Miután ezt megbeszéltük visszafutottam a házhoz, mivel már későre járt az idő. A lépcsőn Tomi szomorkodott.
- Tomikaaa! Miért vagy szomorú? – odamentem hozzá és leültem mellé.
- Flórácska! Mond, merre jártál? És menj inkább fürödj meg, utána beszélünk! – amint meglátott vidámabb lett.
Megfürödtem, átöltöztem topra és nyári miniszoknyára, alá pedig felvettem a pántnélküli piros-fehér pöttyös bikinimet. A srácokat kerestem, de csak Dávidot találtam a konyhában. Amint meglátott ideges lett, és elkezdett velem kiabálni:
- Normális vagy? Elmész és még egy cetlit sem hagysz? Felébredtem fél9kor, Tomi meg 9kor és sehol nem voltál. A múltkori eset óta megígérted, hogy nem csinálsz ilyet. Hogy lehetsz ilyen felelőtlen? És ha elrabolnak? Ha történik veled valami?
- Én.. én.. én.. – nem bírtam befejezni sírni kezdtem. Sarkon fordultam és elindultam az ajtón kifelé, de előtte még gyorsan beszaladtam a nappaliba a telefonomért. Ott volt a táskám, felkaptam s siettem kifelé. Kint elmentem Tomi mellett, vagyis csak elmentem volna, de nem tudtam mivel felállt és megfogta a kezem. Nem engedett el. Megöleltem és csak sírtam. Mikor kicsit megnyugodtam eltolt magától és megkérdezte:
- Jól vagy? Hallottam mikor kiabált Dávid, de nem akartam beleavatkozni. Igaza volt amúgy, mert megint szó nélkül eltűntél.
- Tudom, sajnálom, de volt egy kis gondom. Ki akartam szellőztetni a fejem és ezen legjobb módszerem a futás. Legközelebb inkább felébresztelek jó? De most elmegyek, mert találkozóm van, ne haragudjatok – s megcsókoltam Tomit. Majd elindultam.
- Telefon van nálad? Mikor jössz vissza? – kérdezte barátom. Válasz helyett felemeltem a telefonomat és küldtem neki egy puszit. Majd elindultam a vásárlásra. Gondoltam vásárolok a fiúknak pár cuccot és majd Luluval meg magamnak, tehát bementem és vettem Tominak egy bőr karkötőt – mert volt egy neki a táskájában is -, egy napszemcsit és egy pólót. Dávidnak pedig egy napszemcsit, egy pólót. Aztán már 6 óra fele járt az idő, ezért elindultam a kúthoz. Nem voltam messze tőle és akkor megpillantottam egy lányt, amint ül a kútnál pár ember társaságában. A lány háttal ült, ezért nem akartam odamenni, hogy Lulu-e. Inkább leültem egy fagyizónál és rendeltem egy fagyi kelyhet. Volt benne tejszínhab, eper, meg vanília fagyi. Isteni izé volt. Alig fejeztem be, odajött hozzám egy fiú. Ő is ott ült a lány társaságában. Elkezdett nekem spanyolul dumálni. Mire annyit mondtam neki, hogy nem igazán tudok spanyolul elkiáltotta magát, hogy Lusia akkor hátrafordultam. Lucát pillantottam meg felém jönni.
- Hát szia Fló. Mért nem jöttél oda hozzám? Ja persze, mert a srácokkal voltam mi? – bólintottam – Bocsi, mikor megtudták, hogy egy ismeretlen lánnyal találkozom jönni akartak.
-Semmi gond, de csak spanyolul tudnak? – válaszul bólintott – Uhh, nekem nem nagyon megy ez a nyelv, túl nehéz – húztam a számat.
- Majd én megtanítalak, de most menjünk a fiúk segítenek cipekedni. Szóval Ő Olivér – mutatott egy vörös hajú, fekete szemű srácra – és Ő pedig Norbert, de csak Nor – ekkor a fiú felkapta a fejét és integetett egyet. Ő volt az aki odajött hozzám, fekete haja és zöld szeme volt. Velem egyidős lehetett.
Végül rávette Lulu a fiúkat, hogy jöjjenek velünk és elindultunk. Közben csörgött a telóm. A kijelzőn anya neve szerepelt.
- Szia anya! Hogy vagy?
~ Szia Kicsim. Köszi a kérdésed jól. Zavarlak? Mert ha igen, akkor hívjál vissza később nyugodtan. Ma nem dolgozom, úgyhogy ráérek.
- Rendben. Akkor felhívlak majd, ha hazaértem. Rendben?
~ Persze. Na puszi. – és kinyomta a telefont miután elköszöntem én is.
Luca csak rám mosolygott, majd behúzott az egyik üzletbe, aminek a neve L & T volt. Mint később kiderült ez a bolt Luca szüleié, s a neve azért ez, mert L, mint Luca és T, mint Tamara. Ez volt a két gyerek neve, akiről a boltot elnevezték. Szóval a boltban találtam magamnak pár ruhát, úgyhogy nem is mentünk többe már be, mert mondtam nekik, hogy hazamegyek és beszélek anyuval. Már nem beszéltem vele régóta, megérdemel egy kis figyelmet. Szóval hazaindultam. Felhívtam Tomit, hogy ha gondolja, akkor találkozzunk a tengerparton a szokásos helyen 20 perc múlva. Tehát gyorsan hazasiettem, ledobtam a kertbe a táskákat s elindultam a szokásos helyre.

XIV.rész

„Te ki vagy?”:

Reggel korán ébredtem fel s mivel senki nem volt fent még, elindultam futni a tengerparton. Felkaptam a zenelejátszómat és a fülesemet, majd kiléptem a nyaralóból. A kulcsomat az egyik növény alá rejtettem, így nem kellett elvinnem még azt is. Az idő kedvezett egy kis futásnak, sütött a nap, de még nem égetett. Éppen megfelelő volt arra, hogy a parton fussak. Futás közben volt időm gondolkodni az eltelt pár napon. Igen, már itt vagyok 10 kerek napja! Mekkora szerencsém van, hogy Tomival jól alakulnak a dolgok, egy hete randiztunk, ami csodálatos volt. Nem tudtam hová megyünk, csak annyit árult el, hogy imádni fogom. Így is lett, végül egy autóval – mint kiderült ezt az autót használják, ha itt vannak – mentünk egy erdőbe, ami gyönyörű volt és piknikezni hívott.  A pokrócra letelepedtünk, majd a kosárban levő dolgok közül ettünk s ittunk. Itt még nem is volt vége a randinknak. Kézenfogva sétáltunk az erdőben, míg nem egy vízesés mellett kötöttünk ki. Végül kiderült, hogy Tomi ide jár gondolkozni, és még senkit nem hozott el erre a helyre. Meg kell, mondjam csodálatos volt a hely. Ezután indultunk haza, mert sötétedett. Pontosabban nem haza mentünk, hanem a tengerpartra. Elvezetett egy helyre, ahol alig voltak. Így beszélgettünk míg le nem ment a nap és igen, megint a naplementét a tengerpartról néztük. Ez már a harmadik este volt, mióta itt vagyok. Egyszer amikor randira hívott, egyszer pedig Dávid is velünk volt. Apropó Dávid, be kell szerezni neki is valami csajt, mert különben gondok lesznek itt. Támadt is egy ötletem, holnap felhívom Rékát nem e szándékozik a legjobb barátnőjét meglátogatni! Mikor a strand területére értem – ez a fizetős, bekerített – úgy döntöttem a városban folytatom az utam. A lejátszóm még csak 8 órát mutatott, így gondoltam ráérek még. A fiúk úgysem ébredtek még fel. Bár lehet hiányzok Tominak az ágyból, de nem hiszem. Ahhoz túl mélyen aludt. Elindultam a városba futva, sok ember volt már ilyenkor is itt, de most alig. Furcsálltam, majd rájöttem, hogy ma van a vásárnap – ami annyit tesz, hogy az üzletek leárazzák a dolgaikat és így olcsóbban meg lehet venni, ja és persze ez az élelmiszer boltokra nem igaz – a városban. De ez az egész csak délután van, így ilyenkor senki nem csinál semmit délelőtt, a boltokban például árazzák le a dolgokat és készülnek lelkiekben a rengeteg emberre. Éppen néztem az egyik boltot néztem, amiben gyönyörű koktélruhák voltak mikor nekiszaladtam valakinek. Ő felsikított és beleborult a mellettünk lévő szökőkútba, én pedig hanyatt estem az úton. Gyorsan felálltam, odasiettem az ismeretlenhez, hogy felsegítsem.
- Szia! Ne haragudj, nem volt szándékos. Csak a ruhákat figyeltem és úgy futottam. Jól vagy? – beszéltem hozzá magyarul. Elfelejtettem, hogy spanyolul vagy legalább angolul kéne. Ő pedig csak nézett rám nagy boci szemekkel. Gyorsan elhadováltam neki spanyolul, hogy bocsánat, mire megszólalt végre.
- No es tu culpa! – mondta spanyolul, ami annyit jelent, hogy nem a te hibád. – Szóval akkor beszéljünk magyarul, ha már így tudsz. Semmi gond. Előfordul, és igen jól vagyok – mosolygott rám.
- A nevem Flóra, de a barátaimnak csak Fló. Te ki vagy? – néztem rá kedvesen.