XIX.rész

Mindenre fény derül!:

* Tomi szemszöge *

Nem hiszem el. Amióta látta, hogy rengeteg üzenetem van Rebivel, azóta kerül. Nem erőltetem, hiszen róla még nem is beszéltem neki.. pedig Ő a... áhh megyek, mert már biztos vár a városban.
Miközben gyalogoltam a házukig azon gondolkoztam, hogy mondjam el Flórának. A agyam által szült képzeletvilágból Rebi "ébresztett fel".
- Tomika! De régen láttalak, hiányoztál már ám. Milyen volt Magyarország? Ki az a Flóra? Dáviddal mi van? -és ehhez hasonló kérdésekkel bombázott a drága leányzó.
- Rebike csak lassan, mert nem tudom felfogni a kérdéseket - mondtam neki röhögve, majd el kezdtem mesélni, hogy mi történt mikor elutaztam Magyarországra és onnantól mindent elmondtam.
- Szóval Flóra fontos neked? Akkor miért nem mondtad el neki, hogy én a te... khmm tudod.. - nézett rám összezavarodottan.
- Nem tudom, nem tudom. Hülye voltam belátom. De ezt már nem tudom visszacsinálni. Vagy van valami ötleted?
- Persze, hogy nincs, de kitalálok valamit.
Egészen késő délutánig Rebiéknél voltunk, majd elindultunk az egyik helyi moziba, ahol megnéztünk egy filmet. A filmnézés után elbúcsúztunk és elindultam haza. Pontosabban először a parkba mentem s utána a nyaralóba. Kintről hallottam beszélgetést és valaki főzött, mert az étel illatát lehetett már innen a bejáratból is érezni. Köszönés nélkül mentem a szobámba és vettem elő a laptopom, hogy zenét hallgassak és gondolkozzak...

* Flóra szemszöge *

Miután megtudtam, hogy Bálint itt van Spanyolországban, pontosabban Barcelonában inkább hazajöttem és Rékát egy szó nélkül egyedül hagytam. A nyaralóba belépve a kedvenc kajám illata csapta meg az orrom, így rohantam a konyhába miután ledobtam a táskám.
-Öhm, zavarok? - kérdeztem Dávidot aki éppen akkor terített meg.
-Aha, úgyhogy menj el. Köszi - adta a komoly választ, mikor léptem volna ki a helyiségből visszahúzott és megölelt. - Ne butáskodj már, nem gondoltam komolyan. 

- Szóval ehetek belőle? - néztem rá bociszemekkel.
- Igen, és ezzel szeretnék bocsánatot kérni, ez a meglepetés. A kedvenc húsodat csináltam, remélem ízleni fog. Tehát kérsz belőle? - röhögött.
- Kérek hát. És nem kell bocsánatot kérni.
Miután megvacsoráztunk bejött valaki az ajtón, és egy szó nélkül ment fel az emeletre. Gondolom Tomi volt, mert Réka bejött volna. Erről jut eszembe, hol a fenében van a barátnőm?
-Figyelj Dávid, megyek és telefonálok Rékának jó? Szegényt otthagytam a parkban. - bólintott Dávid, majd felmentem az emeletre.
A szobába belépve rájöttem, hogy a táskámba van a telefonom, így átöltöztem futó ruhába és elindultam lefelé. Hagytam egy cetlit a konyhában Dávidnak, ezzel az üzenettel: 'A parton futok, telefonom nálam van. Puszi: Fló :)' Kilépve megcsapott a meleg, még szerencse, hogy már megszoktam így egy fekete rövidnadrágot vettem fel és hozzá egy neonzöld színű topot. A hajamat pedig miközben kiléptem az utcára felkötöttem, majd beleraktam a fekete pántot.
Körülbelül 20 percet futottam, mikor megláttam egy lányt és egy fiút beszélgetni az egyik padon a naplementében. Bálint? Nem, az nem lehet. De nagyon hasonlít rá. És ki az a lány vele? Réka? Úristen. Ezt nem hiszem el. Szóval ezt akarta elmondani még, hogy jóban vannak a szakításunk ellenére.. De miért pont Bálint? Gyorsabban kezdtem el rohanni a házhoz. Éppen kanyarodtam be az utcába ahol a nyaraló van mikor megbotlottam és elestem. Felálltam, de alig tudtam ráállni a bal bokámra, mert nagyon fájt. Elbicegtem a kapuig, majd ott a lépcsőre leültem és bámultam ki a fejemből. Nem törődtem avval sem, hogy kinyílt az ajtó és valaki leült mellém. Én csak ültem és a fejem a felhúzott térdeimen volt, a lábamat pedig átöleltem a kezeimmel. Az illető nem szólt semmit csak ott volt mellettem, majd egy idő után felállt és bement. Majd újra ajtónyitódás és újra leült valaki mellém. Hideget éreztem a lüktető bokámon, ezért odanyúltam a testrészemhez. A kezemet elhúzta az a valaki és kézfejemre kulcsolta kezét. Ekkor már tudtam ki Ő. Nem szóltam semmit, hagytam, hogy összekulcsolva maradjon a kezünk. Félve néztem rá, Ő pedig kíváncsian rám.
- Köszönöm, elestem. - mondtam szomorúan.
- Látom, és semmiség. Meg kéne beszélnünk pár dolgot. Vagy te nem így gondolod? - csak egy aprót bólintottam válaszul, majd folytatta - Kérlek ne szólj közbe, mert ezt el szeretném mondani - ismét bólintottam , majd belekezdett.

* Tomi szemszöge *

Miután bólintott bele is kezdtem a mondandómba, azért kértem meg, hogy ne szóljon közbe, mert ismerem Őt.
- Szóval tudom, hogy összevesztünk és azt is, hogy ez Neked milyen rosszul esett. Nekem is rossz volt, így meg szeretném magyarázni. Azt gondoltam, majd később ráérek bemutatni Őt. - láttam az arcán az értetlenséget - Rebit. Ő egy gyönyörű lány, fekete hajjal és kék szemmel. Korban annyi idős, mint te és tudom, hogy jóban fogtok lenni. Senkinek nem beszéltem még Rebiről a barátnőim között, sőt még Dávid sem ismeri. Na mindegy is, a lényeg az, hogy rosszul vélted felfedezni a terepet. Rebeka a szomszédunk volt még Magyarországon, aztán elköltöztek ide.. Itt él a szüleivel, és velük laktam míg nem ismertem meg a te unokatestvéredet. És igen, nem csak barátok voltunk, de igazából nem volt különleges a szerelmi kapcsolatunk, mivel egyikünk se szerette a másikat, csak barátilag. Így közel fél év után szakítottunk közös megegyezés alapján, de ennek már 2 éve. Sajnálom, hogy nem mondtam el. Megígérem bemutatom Őt, ha szeretnéd. - kifújtam a levegőt és az arcát fürkésztem. Érdekelt, hogyan reagál, de semmi nem volt leolvasható az arcán, majd egyszer csak megszólalt.
- Szeretném megismerni Rebekát, kérlek legközelebb legyél őszinte velem. - itt elakadt a szava és megrázta a fejét...