2013. január 19.

XXIII. rész

....    Sziasztok.. újra itt vagyok! :) Kicsit megelégeltem, hogy suli van.. és én meg a nyárról írok + a suli is elhavazott.. de most hoztam frisset :) Nem ígérem, hogy mikor lesz a következő! De most itt van ez. :)    ....

Franciaország/Párizs:

* 5 nap múlva *

Nem hiszem el, hogy még nincsenek együtt! - ezen gondolattal másztam ki Tomi mellől az ágyból. Vagyis másztam volna, de egy kéz nem engedett. Megragadta a csuklóm és visszarántott a meleg ágyba. A puha és hatalmas kéz tulajdonosa a barátom volt.. Hát persze, ki más.
- Jó reggelt szépség. Hova szöksz már korán reggel? Őő hány óra is van? - kérdezte aranyosan és álmosan.
- Neked is Tomika. Csak éhes vagyok - húztam a számat - és már 10 óra van. Szóval ideje lenne neked is felkelned te álomszuszék. - nyomtam egy gyors puszit is a szájára. De végül nem csak puszi lett belőle, hanem 'jó reggelt' csók.
- Csinálj nekem is valami finom kaját kérlek. Addig én meg letusolok. Aztán pedig megint kettesben töltjük a napot, mert Dávid megy Franciaországba és viszi Rékát is. Az okot úgyis tudod, hogy a rokonokhoz megy.
- Ó értem. És igen tudom. Barátosném kedven városa amúgy is Párizs. Hát még ha Vele lehet.. Járt a városban már. Imádja. Tud is franciául persze. Szóval nem lesz gond nekik.. - ahogy ezt elmondtam ki is léptem a szobából. Utam a konyhába vezetett. A helyiségben nekiláttam a reggeli elkészítésének. Pirítós kenyér mellett döntöttem. Hozzá kerestem még feta sajtot is. Az illat bevonzotta a konyhába Tomit is.
- Hmm, milyen jó az illat - mondta mikor leültünk az asztalhoz, majd beleharapott - és még milyen finom.
- Köszi, ezt finomra el tudom készíteni, anyu megállította már. És amúgy innivalónak pedig narancslét öntöttem, jó lesz?
- Ajh, megint egoista vagy... És igen, a narancs jó lesz.
Megreggeliztünk, majd Tomi elvállalta a mosogatást. Addig én elmentem a fürdőbe és letusoltam gyorsan. Hajamat is megmostam. Most lazán öltözködtem. Felvettem a fehérneműt, majd egy szürke toppot és egy kék picsanadrágot. /bocsi a szóért üdv.:szerk./ Kinyitottam az egyik szekrényt, előszedtem belőle a szemceruzám és a hajvasalót. Kihúztam a szemem feketével, majd nekiláttam a hajamnak. Gyorsan egyenes lett. Ezután bementem a szobába, kitártam az ablakot és leültem a laptopommal az ágyba. Miután az internet betöltött felmentem a legnagyobb közösség oldalakra és mosolyogva olvastam barátaim üzeneteit. Mindenki hiányolt. Meg azt is mondták, hogy az iskola se ugyanolyan mióta barátnőmmel nem vagyunk. Beszélgettünk kicsit, majd Tomi is jött és befeküdt mellém az ágyba.
- Figyu, nem megyünk majd el nyaralni?
- Hát mehetnénk, de nekem bőven elég, hogy itt vagyok veletek a kedvenc országomban.
- Viszont csak ketten mennénk, kérlek gyere el velem - mondta kérlelve.
- Mond akkor hogy hová akarsz vinni!?
- Ezt nem árulhatom el, meglepetés lesz. Csak annyit mondok róla, hogy repülni fogunk megint.
- Hát jó... És mikor megyünk?
- Két hét múlva. Mert akkor lesz ott... - kezdte, de nem fejezte be. Inkább nem is kérdeztem rá, csak böngésztem Kíra twitterjét. A lány izgatott, mert mehet két lánnyal Ausztriába dolgozni nyáron. Jó lehetőség ez nekik nyelvtanulásra is és tapasztalatszerzésnek is. Meg azért jobban kapnak fizetést, mind Magyarországon.
- Nem megyünk ma el bulizni valahová? Vagy nem csinálunk itthon egy partit? Meghívhatnánk Lucáékat, meg a te barátaidat is. Milyen jó lenne már. Na kérlek.
- Nem is rossz ötlet. Na akkor telefont elő, s hívjuk fel őket. - ahogy kimondta már hívta is egy barátját. Én azon gondolkoztam, hogy elfutok a kúthoz, a szokott helyükhöz hátha valakit találok ott. Így felkaptam a telefont és elkocogtam odáig. Vagyis kocogtam volna, de a strandról kiabálást hallottam. Az én nevem kiabálta az illető.
- Flóra! Flóra! Állj meg! - kiabálta egyre hangosabban és közelebbről franciául. Hátrafordultam és megpillantottam....