Réka Barcelonában:
A napok nem teltek olyan gyorsan, mint mikor Tomival voltam. Most is jó volt, de máshogy. Dáviddal voltam inkább, Tomi meg egész nap a telefonján lógott. Gondolom azzal a Rebivel, vagy kivel beszélgetett… Hát igen, mikor meglátta, hogy nézem a telefonját kiakadt és én is, azon hogy Rebi miért is szívecskés. Nem válaszolt, ezért fogtam magam és visszaköltöztem a szobámba, ami elvileg a vendégszoba, de mindegy is.
Szóval ma reggel pedig megreggeliztem, és a tömegközlekedés – jelen esetben busz – segítségével eljutottam a repülőtérre. Dávid tudta, hogy jövök így nem volt gond, hogy nem keltettem fel. Körülbelül érkezésem után 20 perccel a nevemet kiabálta valaki. Ó, jaj! Ez a valaki történetesen az én legjobb barátnőm volt! Igen, Réka volt. Most is csodásan festett a pink rövidnadrágjával és a fehér topjában. Haja állapotából pedig meg tudtam állapítani, hogy aludt az úton. Mikor kiléptünk a reptérről odaintettem egy taxisnak, hogy vegyen fel minket. Ő megállt, mi bepakoltunk hátra, majd elmondtam a címet, vagyis csak az utcát és el is indultunk. Nem akartam, hogy Réka meglepődjön elsőre a ház láttán. Sétáltunk 2 percet körülbelül, és én egyszer csak megálltam egy ház előtt. Vagyis pontosabban A ház előtt.
- Flóra! Komolyan, miért álltál meg? – kérdezte gúnyosan a barátnőm, mire én csak nevettem és a nyaralóra mutattam – Most komolyan? Itt laktok? Aztaa… - nagyon elcsodálkozott, mert nem is tűnt fel neki, hogy én már bementem és kiabáltam Dávidnak, hogy Réka itt van ő még mindig ugyanúgy állt és bámult.
A nap további részében a strandon voltunk, de kivételesen Tomi nem volt velünk. Rá is kérdeztem Dávidnál.
- Hát igazából nem tudom, hogy mondjam el. Nem mondta hová megy, meg ki az akihez, csak a nevét tudom – itt az arcomat fürkészte, hogy elmondja e, végül egy sóhaj kíséretében kimondta azt a nevet amit nem vártam volna - ….
Szóval ma reggel pedig megreggeliztem, és a tömegközlekedés – jelen esetben busz – segítségével eljutottam a repülőtérre. Dávid tudta, hogy jövök így nem volt gond, hogy nem keltettem fel. Körülbelül érkezésem után 20 perccel a nevemet kiabálta valaki. Ó, jaj! Ez a valaki történetesen az én legjobb barátnőm volt! Igen, Réka volt. Most is csodásan festett a pink rövidnadrágjával és a fehér topjában. Haja állapotából pedig meg tudtam állapítani, hogy aludt az úton. Mikor kiléptünk a reptérről odaintettem egy taxisnak, hogy vegyen fel minket. Ő megállt, mi bepakoltunk hátra, majd elmondtam a címet, vagyis csak az utcát és el is indultunk. Nem akartam, hogy Réka meglepődjön elsőre a ház láttán. Sétáltunk 2 percet körülbelül, és én egyszer csak megálltam egy ház előtt. Vagyis pontosabban A ház előtt.
- Flóra! Komolyan, miért álltál meg? – kérdezte gúnyosan a barátnőm, mire én csak nevettem és a nyaralóra mutattam – Most komolyan? Itt laktok? Aztaa… - nagyon elcsodálkozott, mert nem is tűnt fel neki, hogy én már bementem és kiabáltam Dávidnak, hogy Réka itt van ő még mindig ugyanúgy állt és bámult.
A nap további részében a strandon voltunk, de kivételesen Tomi nem volt velünk. Rá is kérdeztem Dávidnál.
- Hát igazából nem tudom, hogy mondjam el. Nem mondta hová megy, meg ki az akihez, csak a nevét tudom – itt az arcomat fürkészte, hogy elmondja e, végül egy sóhaj kíséretében kimondta azt a nevet amit nem vártam volna - ….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése