XVII.rész

Réka Barcelonában:

A napok nem teltek olyan gyorsan, mint mikor Tomival voltam. Most is jó volt, de máshogy. Dáviddal voltam inkább, Tomi meg egész nap a telefonján lógott. Gondolom azzal a Rebivel, vagy kivel beszélgetett… Hát igen, mikor meglátta, hogy nézem a telefonját kiakadt és én is, azon hogy Rebi miért is szívecskés. Nem válaszolt, ezért fogtam magam és visszaköltöztem a szobámba, ami elvileg a vendégszoba, de mindegy is.
Szóval ma reggel pedig megreggeliztem, és a tömegközlekedés – jelen esetben busz – segítségével eljutottam a repülőtérre. Dávid tudta, hogy jövök így nem volt gond, hogy nem keltettem fel. Körülbelül érkezésem után 20 perccel a nevemet kiabálta valaki. Ó, jaj! Ez a valaki történetesen az én legjobb barátnőm volt! Igen, Réka volt. Most is csodásan festett a pink rövidnadrágjával és a fehér topjában. Haja állapotából pedig meg tudtam állapítani, hogy aludt az úton. Mikor kiléptünk a reptérről odaintettem egy taxisnak, hogy vegyen fel minket. Ő megállt, mi bepakoltunk hátra, majd elmondtam a címet, vagyis csak az utcát és el is indultunk. Nem akartam, hogy Réka meglepődjön elsőre a ház láttán. Sétáltunk 2 percet körülbelül, és én egyszer csak megálltam egy ház előtt. Vagyis pontosabban A ház előtt.
- Flóra! Komolyan, miért álltál meg? – kérdezte gúnyosan a barátnőm, mire én csak nevettem és a nyaralóra mutattam – Most komolyan? Itt laktok? Aztaa… - nagyon elcsodálkozott, mert nem is tűnt fel neki, hogy én már bementem és kiabáltam Dávidnak, hogy Réka itt van ő még mindig ugyanúgy állt és bámult.
A nap további részében a strandon voltunk, de kivételesen Tomi nem volt velünk. Rá is kérdeztem Dávidnál.
- Hát igazából nem tudom, hogy mondjam el. Nem mondta hová megy, meg ki az akihez, csak a nevét tudom – itt az arcomat fürkészte, hogy elmondja e, végül egy sóhaj kíséretében kimondta azt a nevet amit nem vártam volna - ….

XVI.rész

Anya és az SMS:

Tomi már ott volt és mikor odaértem megijesztettem. Szegény nagyon megijedt, majd belehúzott az ölébe és megcsókolt.
- Dávid haragszik rám? – kérdeztem szomorúan.
- Beszélt anyukáddal, de nem tudom mit, mert kiment a kertbe.
- Jajj, remélem anya nem az miatt keresett délután. Figyelj nem megyünk most inkább haza? Utána mozizhatunk otthon, de beszélnem kell mindkettejükkel. Kérlek, menjünk most haza inkább – válasz helyett lerakott az öléből és megölelt.
- Tudod, neked bármit megtennék! – váltottunk egy rövid, őszinte csókot, majd visszaindultunk a nyaralóba.
Bementünk és én kimentem a kertbe, felkaptam a táskákat a hintaágyról és felvittem a szobámba. Aztán úgy döntöttem letusolok és beszélek anyuval, Dáviddal pedig anya után.
Tusolás végeztével magamra kaptam Tomi egyik fekete pólóját a fehérneműre. A felső pedig eltakarta a combom felét. Kikaptam a telefonom a táskámból és tárcsáztam anyu számát. Második csengésre vette fel.
~ Szia Kicsi. Jól vagy? Hazaértél? Merre jártál? – elhalmozott a kérdéseivel.
- Szia. Jól köszi a kérdést. Haza, egy új ismerősömmel vásároltam. Magyar származású, és lány. Ja, igen. Van barátom. De gondolom tudod már Dávidtól, vele nagyon összekaptam. Elmentem reggel futni, úgy hogy senkinek nem szóltam, telefon se volt nálam. Kiakadt mikor hazaértem. Kiabált velem, majd sírva elrohantam. Tomi nyugtatott meg kint a lépcsőn. Beszélnem kell majd Dáviddal. Szerinted?
~ Tomi a barátod, mi? Dávidról meg, beszéltem vele és azt mondta, hogy mivel csúnyán megbántott szeretne egy meglepetést neked és tanácsot kért. Hát adtam neki, úgyhogy menj most és beszélj vele. Nekem is akad dolgom már. Éppen egy saját magazint tervezgetek, mert lehet. Vigyázz magadra és a fiúkra is! Bulizzatok és élvezzétek a nyarat! 2 hét múlva telefonálok, ha addig nincs gond. Ha van, akkor pedig hívj vagy én hívlak bármikor. Szió. Szeretlek.
- Igen, Tomi az. Áá, anyu most kíváncsivá tettél. Szia. Én is szeretlek, hiányzol. – majd mikor kimondtam leraktam. Ledobtam az ágyra a telefont, felakartam állni mikor kopogtak.
- Bejöhetek? – kérdezte Dávid.
- Persze, gyere ülj le – válaszoltam és az ágyra mutattam ahová én is elhelyezkedtem törökülésben. Leült velem szembe és bámulta a földet. Körülbelül így ültünk 5 percig mire megszólalt.
- Figyelj, nagyon sajnálom, hogy kiabáltam. De kiakadtam, mikor Tomi közölte, hogy sehol nem vagy. Nagyon megijedtem. Rám hárult a felelősség, anyukáddal is beszéltem. Mondta, hogy nem kell félteni, mert biztos futsz. Így gondoltam tartozom neked annyival, hogy meglepjelek majd valamivel. De ezt majd később kicsit. – kacsintott sejtelmesen.
- Én is sajnálom, hogy nem szóltam vagyis nem hagytam üzenetet, hogy elmentem. Több ilyen nem lesz, és most betartom a szavam, nem úgy mint Milánóban. – odahajoltam hozzá, mire az ölébe húzott és megölelt. Ez az ölelés többet jelentett, mint bármelyik szó. Csendet a telefonom rezgése és az üzenetet jelző hang törte meg. Dávid odaadta. Megnyitottam és ez állt benne: ’Szia Cicuu! Holnapután érkezem Barcelonába! Majd kijössz elém ugye a repülőtérre? Várlak facebook-on fél óra múlva és mindent megbeszélünk. Csók nektek: R.’  Miután elolvastam tudtam, hogy ez Dávid műve így megöleltem olyan szorosan, ahogy csak tudtam. Gondolom tudta, miért kapta, mert annyit mondott csak, hogy ne fojtsam meg.
- Nincs kedved vacsorázni? Csináljunk rántottát! Éhes vagyok – nyafogtam unokatestvéremnek, aki felröhögött.
- Na ez az igazi régi éned. Mindig éhes szoktál lenni, ha nem eszel rendesen ebédet.
- Jó mindegy, menjünk. – lementem és megcsináltam a sonkás-tojásrántottát, majd megterítettem három személyre. A fiúkat be is hozta az illat. A vacsora végeztével Dávid vállalta a mosogatást, így mi addig kerestünk valami filmet. Végül felhagytam a filmkereséssel és csak felmentem Tomi szobájába. Nem sokkal később ő is megjelent egy filmmel a kezében. Elindította, de meg is állította mikor normálisan kezdődhetett volna. Dávid is megjött egy kis üdítővel és jégkrémmel. Egy ideig a jégkrém még nyugtatott, majd a film vége felé már Tomihoz bújva néztem vagy inkább nem néztem. Mikor vége lett Dávid elbúcsúzott és kiment miután kinyomta a filmet. Tomi elment fürdeni, én pedig betakaróztam és a kezembe vettem a telefonját. Elkezdtem nézni az üzeneteit, az utolsó egy Rebí<3 nevű lánytól jött, itt kijött egy könnycsepp a név láttán. Tomi persze, hogy pont ekkor jött be és persze, hogy meglátta..

XV.rész

Vásárlás:

-A nevem Flóra, de a barátaimnak csak Fló. Te kivagy? – néztem rá kedvesen.

- Szia Fló. Engem Lucának hívnak, de magyar barátaimnak csak Lulu. – kaptam a lánytól a választ. – Éppen a barátaimhoz igyekeztem, mert megyünk le a strandra. Nem jössz el velünk?
- Szívesen elmennék, de a barátom és az unokatestvéremmel vagyok itt. Majd akkor találkozunk a strandon, ha meg nem akkor délután 6kor itt a kútnál? – néztem rá.
- Rendben, de ha találkozunk akkor nem jövök ide a kúthoz, ha nem baj.
Miután ezt megbeszéltük visszafutottam a házhoz, mivel már későre járt az idő. A lépcsőn Tomi szomorkodott.
- Tomikaaa! Miért vagy szomorú? – odamentem hozzá és leültem mellé.
- Flórácska! Mond, merre jártál? És menj inkább fürödj meg, utána beszélünk! – amint meglátott vidámabb lett.
Megfürödtem, átöltöztem topra és nyári miniszoknyára, alá pedig felvettem a pántnélküli piros-fehér pöttyös bikinimet. A srácokat kerestem, de csak Dávidot találtam a konyhában. Amint meglátott ideges lett, és elkezdett velem kiabálni:
- Normális vagy? Elmész és még egy cetlit sem hagysz? Felébredtem fél9kor, Tomi meg 9kor és sehol nem voltál. A múltkori eset óta megígérted, hogy nem csinálsz ilyet. Hogy lehetsz ilyen felelőtlen? És ha elrabolnak? Ha történik veled valami?
- Én.. én.. én.. – nem bírtam befejezni sírni kezdtem. Sarkon fordultam és elindultam az ajtón kifelé, de előtte még gyorsan beszaladtam a nappaliba a telefonomért. Ott volt a táskám, felkaptam s siettem kifelé. Kint elmentem Tomi mellett, vagyis csak elmentem volna, de nem tudtam mivel felállt és megfogta a kezem. Nem engedett el. Megöleltem és csak sírtam. Mikor kicsit megnyugodtam eltolt magától és megkérdezte:
- Jól vagy? Hallottam mikor kiabált Dávid, de nem akartam beleavatkozni. Igaza volt amúgy, mert megint szó nélkül eltűntél.
- Tudom, sajnálom, de volt egy kis gondom. Ki akartam szellőztetni a fejem és ezen legjobb módszerem a futás. Legközelebb inkább felébresztelek jó? De most elmegyek, mert találkozóm van, ne haragudjatok – s megcsókoltam Tomit. Majd elindultam.
- Telefon van nálad? Mikor jössz vissza? – kérdezte barátom. Válasz helyett felemeltem a telefonomat és küldtem neki egy puszit. Majd elindultam a vásárlásra. Gondoltam vásárolok a fiúknak pár cuccot és majd Luluval meg magamnak, tehát bementem és vettem Tominak egy bőr karkötőt – mert volt egy neki a táskájában is -, egy napszemcsit és egy pólót. Dávidnak pedig egy napszemcsit, egy pólót. Aztán már 6 óra fele járt az idő, ezért elindultam a kúthoz. Nem voltam messze tőle és akkor megpillantottam egy lányt, amint ül a kútnál pár ember társaságában. A lány háttal ült, ezért nem akartam odamenni, hogy Lulu-e. Inkább leültem egy fagyizónál és rendeltem egy fagyi kelyhet. Volt benne tejszínhab, eper, meg vanília fagyi. Isteni izé volt. Alig fejeztem be, odajött hozzám egy fiú. Ő is ott ült a lány társaságában. Elkezdett nekem spanyolul dumálni. Mire annyit mondtam neki, hogy nem igazán tudok spanyolul elkiáltotta magát, hogy Lusia akkor hátrafordultam. Lucát pillantottam meg felém jönni.
- Hát szia Fló. Mért nem jöttél oda hozzám? Ja persze, mert a srácokkal voltam mi? – bólintottam – Bocsi, mikor megtudták, hogy egy ismeretlen lánnyal találkozom jönni akartak.
-Semmi gond, de csak spanyolul tudnak? – válaszul bólintott – Uhh, nekem nem nagyon megy ez a nyelv, túl nehéz – húztam a számat.
- Majd én megtanítalak, de most menjünk a fiúk segítenek cipekedni. Szóval Ő Olivér – mutatott egy vörös hajú, fekete szemű srácra – és Ő pedig Norbert, de csak Nor – ekkor a fiú felkapta a fejét és integetett egyet. Ő volt az aki odajött hozzám, fekete haja és zöld szeme volt. Velem egyidős lehetett.
Végül rávette Lulu a fiúkat, hogy jöjjenek velünk és elindultunk. Közben csörgött a telóm. A kijelzőn anya neve szerepelt.
- Szia anya! Hogy vagy?
~ Szia Kicsim. Köszi a kérdésed jól. Zavarlak? Mert ha igen, akkor hívjál vissza később nyugodtan. Ma nem dolgozom, úgyhogy ráérek.
- Rendben. Akkor felhívlak majd, ha hazaértem. Rendben?
~ Persze. Na puszi. – és kinyomta a telefont miután elköszöntem én is.
Luca csak rám mosolygott, majd behúzott az egyik üzletbe, aminek a neve L & T volt. Mint később kiderült ez a bolt Luca szüleié, s a neve azért ez, mert L, mint Luca és T, mint Tamara. Ez volt a két gyerek neve, akiről a boltot elnevezték. Szóval a boltban találtam magamnak pár ruhát, úgyhogy nem is mentünk többe már be, mert mondtam nekik, hogy hazamegyek és beszélek anyuval. Már nem beszéltem vele régóta, megérdemel egy kis figyelmet. Szóval hazaindultam. Felhívtam Tomit, hogy ha gondolja, akkor találkozzunk a tengerparton a szokásos helyen 20 perc múlva. Tehát gyorsan hazasiettem, ledobtam a kertbe a táskákat s elindultam a szokásos helyre.

XIV.rész

„Te ki vagy?”:

Reggel korán ébredtem fel s mivel senki nem volt fent még, elindultam futni a tengerparton. Felkaptam a zenelejátszómat és a fülesemet, majd kiléptem a nyaralóból. A kulcsomat az egyik növény alá rejtettem, így nem kellett elvinnem még azt is. Az idő kedvezett egy kis futásnak, sütött a nap, de még nem égetett. Éppen megfelelő volt arra, hogy a parton fussak. Futás közben volt időm gondolkodni az eltelt pár napon. Igen, már itt vagyok 10 kerek napja! Mekkora szerencsém van, hogy Tomival jól alakulnak a dolgok, egy hete randiztunk, ami csodálatos volt. Nem tudtam hová megyünk, csak annyit árult el, hogy imádni fogom. Így is lett, végül egy autóval – mint kiderült ezt az autót használják, ha itt vannak – mentünk egy erdőbe, ami gyönyörű volt és piknikezni hívott.  A pokrócra letelepedtünk, majd a kosárban levő dolgok közül ettünk s ittunk. Itt még nem is volt vége a randinknak. Kézenfogva sétáltunk az erdőben, míg nem egy vízesés mellett kötöttünk ki. Végül kiderült, hogy Tomi ide jár gondolkozni, és még senkit nem hozott el erre a helyre. Meg kell, mondjam csodálatos volt a hely. Ezután indultunk haza, mert sötétedett. Pontosabban nem haza mentünk, hanem a tengerpartra. Elvezetett egy helyre, ahol alig voltak. Így beszélgettünk míg le nem ment a nap és igen, megint a naplementét a tengerpartról néztük. Ez már a harmadik este volt, mióta itt vagyok. Egyszer amikor randira hívott, egyszer pedig Dávid is velünk volt. Apropó Dávid, be kell szerezni neki is valami csajt, mert különben gondok lesznek itt. Támadt is egy ötletem, holnap felhívom Rékát nem e szándékozik a legjobb barátnőjét meglátogatni! Mikor a strand területére értem – ez a fizetős, bekerített – úgy döntöttem a városban folytatom az utam. A lejátszóm még csak 8 órát mutatott, így gondoltam ráérek még. A fiúk úgysem ébredtek még fel. Bár lehet hiányzok Tominak az ágyból, de nem hiszem. Ahhoz túl mélyen aludt. Elindultam a városba futva, sok ember volt már ilyenkor is itt, de most alig. Furcsálltam, majd rájöttem, hogy ma van a vásárnap – ami annyit tesz, hogy az üzletek leárazzák a dolgaikat és így olcsóbban meg lehet venni, ja és persze ez az élelmiszer boltokra nem igaz – a városban. De ez az egész csak délután van, így ilyenkor senki nem csinál semmit délelőtt, a boltokban például árazzák le a dolgokat és készülnek lelkiekben a rengeteg emberre. Éppen néztem az egyik boltot néztem, amiben gyönyörű koktélruhák voltak mikor nekiszaladtam valakinek. Ő felsikított és beleborult a mellettünk lévő szökőkútba, én pedig hanyatt estem az úton. Gyorsan felálltam, odasiettem az ismeretlenhez, hogy felsegítsem.
- Szia! Ne haragudj, nem volt szándékos. Csak a ruhákat figyeltem és úgy futottam. Jól vagy? – beszéltem hozzá magyarul. Elfelejtettem, hogy spanyolul vagy legalább angolul kéne. Ő pedig csak nézett rám nagy boci szemekkel. Gyorsan elhadováltam neki spanyolul, hogy bocsánat, mire megszólalt végre.
- No es tu culpa! – mondta spanyolul, ami annyit jelent, hogy nem a te hibád. – Szóval akkor beszéljünk magyarul, ha már így tudsz. Semmi gond. Előfordul, és igen jól vagyok – mosolygott rám.
- A nevem Flóra, de a barátaimnak csak Fló. Te ki vagy? – néztem rá kedvesen.

XIII.rész

Kajacsata:

- Mikor eszünk? Már éhes vagyok.
- Akár most is – vigyorgott rám Dávid – Én csak titeket vártalak.
- Köszönjük kedvességed. – vigyorgott vissza Tomi.
A vacsora finom volt, de még egy kevés maradt a tányéromban. A villámra raktam egy kisebb adagot, majd megcéloztam vele Dávidot és talált.
- Kedves Flóra! Nem dobálni kell az ételt, melyet én készítettem, hanem megenni! Úgyhogy nyugalom – nézett rám mérgesen unokatestvérem.
- Hát oké. Fogtam még egyet, majd azt Tomihoz vágtam – ő csak röhögött rajta, majd biccentett egyet és mindketten egy kisebb adaggal megcéloztuk Dávidot. Mindkettő talált. Ő meg felállt, felhúzott a székről és felkapott a vállára. A seggemet ütve odament Tomihoz és behúzott egy nem túl barátságosat a vállába. Ezután elkezdett velem rohanni, majd lerakott a kanapéra és őrült csikizésbe kezdett. Ajjaj, ennek nem lesz jó vége! - gondoltam és röhögtem.
- Dávid innen majd én átveszem – és odalépett hozzám majd rám feküdt. Lefogta a kezeimet kezével, majd megcsókolt. Utána pedig csókolt ahol ért, a fülemnél, az arcomat, az ajkaimat és a nyakamat is. Felnyögtem és szóltam neki:
- Tomi! Ne, figyelj itt van Dávid is a fotelben. – mondtam neki kicsit félve. Féltem, hogy mit mond.
- Királylány engem nem zavar a dolog, de ha már itt tartunk…  - itt úgy tett mint aki gondolkozik – Á semmi.
- Na de én felmegyek és megfürdök és alszok szerintem. Jó éjt! – köszöntem el, miután kiszabadultam Tomi szorításából. Adtam neki egy csókot és Dávidnak két puszit.
Felmentem, letusoltam, majd felvettem a pizsim – egy hosszú póló és egy bugyi – és bebújtam az ágyba. Arra ébredtem, hogy valaki befeküdt mellém az ágyba és engem bámul. Egy kék szempárral találtam magam szemben, mikor kinyitottam a szemeimet.