XIV.rész

„Te ki vagy?”:

Reggel korán ébredtem fel s mivel senki nem volt fent még, elindultam futni a tengerparton. Felkaptam a zenelejátszómat és a fülesemet, majd kiléptem a nyaralóból. A kulcsomat az egyik növény alá rejtettem, így nem kellett elvinnem még azt is. Az idő kedvezett egy kis futásnak, sütött a nap, de még nem égetett. Éppen megfelelő volt arra, hogy a parton fussak. Futás közben volt időm gondolkodni az eltelt pár napon. Igen, már itt vagyok 10 kerek napja! Mekkora szerencsém van, hogy Tomival jól alakulnak a dolgok, egy hete randiztunk, ami csodálatos volt. Nem tudtam hová megyünk, csak annyit árult el, hogy imádni fogom. Így is lett, végül egy autóval – mint kiderült ezt az autót használják, ha itt vannak – mentünk egy erdőbe, ami gyönyörű volt és piknikezni hívott.  A pokrócra letelepedtünk, majd a kosárban levő dolgok közül ettünk s ittunk. Itt még nem is volt vége a randinknak. Kézenfogva sétáltunk az erdőben, míg nem egy vízesés mellett kötöttünk ki. Végül kiderült, hogy Tomi ide jár gondolkozni, és még senkit nem hozott el erre a helyre. Meg kell, mondjam csodálatos volt a hely. Ezután indultunk haza, mert sötétedett. Pontosabban nem haza mentünk, hanem a tengerpartra. Elvezetett egy helyre, ahol alig voltak. Így beszélgettünk míg le nem ment a nap és igen, megint a naplementét a tengerpartról néztük. Ez már a harmadik este volt, mióta itt vagyok. Egyszer amikor randira hívott, egyszer pedig Dávid is velünk volt. Apropó Dávid, be kell szerezni neki is valami csajt, mert különben gondok lesznek itt. Támadt is egy ötletem, holnap felhívom Rékát nem e szándékozik a legjobb barátnőjét meglátogatni! Mikor a strand területére értem – ez a fizetős, bekerített – úgy döntöttem a városban folytatom az utam. A lejátszóm még csak 8 órát mutatott, így gondoltam ráérek még. A fiúk úgysem ébredtek még fel. Bár lehet hiányzok Tominak az ágyból, de nem hiszem. Ahhoz túl mélyen aludt. Elindultam a városba futva, sok ember volt már ilyenkor is itt, de most alig. Furcsálltam, majd rájöttem, hogy ma van a vásárnap – ami annyit tesz, hogy az üzletek leárazzák a dolgaikat és így olcsóbban meg lehet venni, ja és persze ez az élelmiszer boltokra nem igaz – a városban. De ez az egész csak délután van, így ilyenkor senki nem csinál semmit délelőtt, a boltokban például árazzák le a dolgokat és készülnek lelkiekben a rengeteg emberre. Éppen néztem az egyik boltot néztem, amiben gyönyörű koktélruhák voltak mikor nekiszaladtam valakinek. Ő felsikított és beleborult a mellettünk lévő szökőkútba, én pedig hanyatt estem az úton. Gyorsan felálltam, odasiettem az ismeretlenhez, hogy felsegítsem.
- Szia! Ne haragudj, nem volt szándékos. Csak a ruhákat figyeltem és úgy futottam. Jól vagy? – beszéltem hozzá magyarul. Elfelejtettem, hogy spanyolul vagy legalább angolul kéne. Ő pedig csak nézett rám nagy boci szemekkel. Gyorsan elhadováltam neki spanyolul, hogy bocsánat, mire megszólalt végre.
- No es tu culpa! – mondta spanyolul, ami annyit jelent, hogy nem a te hibád. – Szóval akkor beszéljünk magyarul, ha már így tudsz. Semmi gond. Előfordul, és igen jól vagyok – mosolygott rám.
- A nevem Flóra, de a barátaimnak csak Fló. Te ki vagy? – néztem rá kedvesen.