VII. rész

„Hupsz!”:

- Nem tudom hogy mondjam el neked, nem szeretnélek megbántani, de akit te a barátnőmnek nevezel, Ő a volt barátnőm s nem töröltem ki a nevét mikor szakítottunk múlt hónapban az ideutazásom miatt. A neve pedig Tina, de már rájöttem, hogy nem is szeretem csak egy csaj volt a sok közül. Viszont te.. te vagy az a bizonyos lány! Érted? – nézett rám bocsánatkérően. Nem bírtam ellenálni neki. – Ne haragudj.
- De akkor mért voltál boldog az sms elolvasása után? – kérdeztem kikerekedett szemmel.
- Mivel azt írta.. áhh tudod mit? Nézd meg magad! – és odadobta nekem a telefonját. Kinyitottam s ez állt benne: ’SziaTomi. Ne haragudj, de mióta elmentél nem érzem a hiányodat. Találtam egy srácot: Eriket, akiben megvan minden amit keresek. Sok sikert az életben. Puszi: Tina<3’
Nem mondtam az üzenet végén semmit, csak elmosolyodtam és megöleltem Tomit.

* 3 nap múlva/csütörtökön délután/ *

~ Flóra, gyere már haza és pakolj össze! Nem fogsz tudni elpakolni reggelig se ha így folytatod.
- Ajh, anya nyugi már. Mindjárt megyek,csak még beszélek pár emberrel.
Leraktam a telefont és elindultam a Könyves Kálmán utca 21. fele. Ott lakik az egyik legjobb barátnőm, Réka. Neki hosszú sötétszőke haja van, kék szeme és gyönyörű alakja. Régen együtt jártunk oviba, majd általános iskolába. A középiskolát már nem együtt kezdtük, vagyis nem egy osztályban. Nem egy tagozatra járunk, de szinte mindig együtt vagyunk. Hmm, Dávidot még be kéne mutatnom neki este. Áá meg is van! Egy búcsúparti nálunk este. Anya úgyis megengedi… Ezekkel a gondolatokkal léptem be a kertjükbe. Tudtam, hogy ott találom, mert meleg van és ilyenkor napozni szokott. Beletrafáltam, ott ült a hintaágyon és olvasott. Pink bikinije tökéletesen állt rajta. Mikor meglátott elmosolyodott, én meg odaültem mellé. Megöleltük egymást, majd bele is kezdtem a mondandómba.
- Szia. Figyelj el kell mondanom valamit, amit még nem tudsz.
- Na ki vele. Tudod, hogy nem szeretem a titkolózást. – mosolygott barátnőm.
- Elutazok egész nyárra. Barcelonába. Tomihoz és az unokatestvéremhez, Dávidhoz. Ja és tervezed egy partit ma este. Átjössz ugye? Dávidot és Tomit meg kell ismerned.
- Uhh, de ugye majd elmehetek egy hétre? És igen, átmegyek. De akkor menj és készülődj hiszen már délután 4 óra van, és 7re ott leszek – küldött el Réka.

* Később *

- Sziasztok srácok. Gyertek át ma este 7re! Tartok egy kis bulit, ilyen búcsúzásképp. Meg be szeretnék mutatni nektek valakit! Csóók. – ezzel le is raktam a telefont. Még a reakciójukat se vártam meg. Tudtam, hogy el fognak jönni. Így is lett.
7-kor jött Réka, majd őt követte pár barátom (Peti, Máté, Lili, Dóri, Kíra) és végre negyed órával később a fiúk is megjöttek.
- Emberek szeretnék elmondani valamit! Szóval elutazom a nyárra Barcelonába az unokatestvéremhez – ekkor rámutattam Dávidra – és a barátjához. – itt pedig Tomira – Érezzétek jól magatokat.
A buliról hamar elmentek a barátaim csak 4-en maradtunk. Mivel nem ittunk sokat, csak egy kis vodka-narancsot, ezért beszélgetni kezdtünk.
- Srácok, Ő a legjobb barátnőm Réka. Réka, ők itt Tomi, és Dávid – mutattam be egymásnak őket hivatalosan is. Mire mindenki röhögni kezdett, mert már megismerték a másikat névről a bulin.
- Nincs kedvetek filmet nézni? – kérdezte Dávid és keresett egy filmet, majd berakta. A film közepénél jártunk, mikor szédülni kezdtem és hányingerem lett. Felálltam és kisétáltam a kertbe. Leültem az egyik napozóágyra. Körülbelül 10 percet ültem egyedül, majd jött valaki és leült mögém. Megfordultam és Tomi mosolygott rám aggodalmasan.
- Miért jöttél ki? Jól vagy? – kérdezte tőlem.
- Most már jobban vagyok, csak kicsit szédültem. De már minden rendben. Köszönök mindent. Jhajj, nincs kedved segíteni? – ekkor belémhasított a felismerés. Én még össze se pakoltam, de Rékát nem kérhettem meg, hiszen most ismerkednek Dáviddal. – Amúgy Dávidék? Jól kijönnek?
- Igen, segítek. De miben? Egész jól. Úgy látom, hogy tetszenek a másiknak. Azért is gondoltam, hogy kijövök utánad. Na mondjuk nem mintha különben nem jöttem volna ki, csak így legalább volt nagyobb indokom is. Nem bánod?
- Nem, sőt örülök neki. Szóval segíteni kéne összepakolni, mert még nincs meg semmi se elpakolva és ugyebár holnap reggel a 9es géppel indulunk. Akkor jössz? – felálltam és visszanéztem rá. Ő is felállt és bementünk. Összepakoltuk a cuccomat, és közben beszélgettünk. Sok mindent megtudtam róla, mint például gitározik, nincs testvére, szeret focizni … Én is sok mindent meséltem magamról és rájöttem, hogy lebomlott a fal, amit felépítettem, de ezt cseppet sem bántam. Leültünk az ágyra és így beszélgettünk tovább. Egyszer csak elkezdett csikizni én meg leborultam az ágyról.
- Hupsz! Nem volt szándékos. – de közben röhögött.
Mikor felakart húzni, akkor én lehúztam magam mellé. Ekkor rámfeküdt és a fülembe súgta: …