Isten hozott Barcelonában Flóra!:
- Mért kell nézni ahogy alszom? – néztem Tomira álmosan. Ő csak elmosolyodott.
- Mert szép vagy és aranyosan szuszogsz – nevetett Dávid – Amúgy jó reggelt királylány. Már megrendeltem az ebédet. 10 perc és itt van.
És tényleg 10 perc múlva már falatoztuk a pizzánkat, nem volt olyan finom, mint Milánóban, de megtette. Miután befaltuk a reggelit vagyis inkább ebédet, mert már délután 2 óra volt támadt egy ötletem, amint kinéztem az ablakon. Na vajon mit láttam? Hát persze, hogy a tengert…
- Tomíííí! Dávíííd! Menjünk a partra! – visítottam nekik. Ők egymásra néztek és röhögtek. Először Dávid tudott megszólalni:
- Jó-jó, csak hagyd abba a kiabálást! Na sipirc öltözködni – felmentem az emeletre, ahol a szobák voltak és bementem a sajátomba. A bőröndök között ültem épen, mikor kopogtattak.
- Bejöhetek? – dugta be a fejét Tomi.
- Persze, gyere csak. Segítenél? – és felmutattam neki 3 ruhát, mire ő az egyikre rábólintott. Ekkor a fürdőruhákat mutattam fel neki, vagyis ott már csak 2-t. Tomi itt is választott.
- Köszönöm, jó az ízlésed. De most megkérhetlek, hogy menj ki? Át szeretnék öltözni.
- Nem maradhatok? – kérdezte kaján vigyorral a képén, de látva azt, hogy rázom a fejem inkább kiment.
Felvettem a Tomi által választott darabokat. A fürdőruha egy neonkék bikini azon belül is a felső része pántnélküli volt. Rávettem a szoknyát, amit a nyakamban kellett megkötni és halványkék színben pompázott.
- Srácok! Kész vagyok, indulhatunk – kiabáltam az emeleten.
Kiabálásom után nem sokkal el is indultunk a tengerpartra fürdeni. Mikor leértünk azt hittem elájulok, olyan gyönyörű volt.
- Már most el vagy képedve, pedig a naplementét még nem is láttad a partról! – mosolygott rám szép kék szemeivel Tomi.
- Hát akkor este nézzük meg – mondta válaszként drága unokatestvérem.
- Jó, jó. De most menjünk fürdeni – és meg sem vártam a választ már levettem a szoknyát. Elindultam a víz felé, mikor valaki visszahúzott. Hát persze, Tomi volt az. Válaszképp felugrottam a hátára és úgy mentünk be a vízbe. Mikor már a kocka hasa fölé ért a víz, akkor úgy gondolta itt az ideje, hogy én is a vízbe kössek ki. Tehát beleborított hátrafelé a vízbe. Mikor feleszméltem, már Dávid közeledett valami tervvel a fejében, de a tervét csak beljebb váltotta valóra. Mikor már nem ért le a lábam a tengerben. Tomi hátulról megölelt és összekulcsolta kezeit a vállam alatt, majd Dávid lebukott a víz alá és mikor lent volt éreztem, hogy két kéz fogja meg a bokámat. Ekkor már tudtam, hogy a vízben végzem. Kicsit himbáltak, majd bele is dobtak. Ezután az eset után körülbelül 2 órát voltunk még a parton vagy a vízben, mikor elmentem jégkásáért. Már visszafelé tartottam, mikor egy csapat jött velem szembe és éppen arról beszélgettek angolul, hogy mikor menjenek el a vidámparkba. Ekkor a fejemből kipattant egy ötlet.
- Tomi! Dávid! Hahó! Ötletem van, de várjunk csak. Eddig mért nem mondtátok, hogy itt van vidámpark is? – förmedtem rájuk hirtelen.
- Mert nem kérdezted? – vágott vissza unokatestvérem – Szóval mi az az ötlet?
- Menjünk el a vidámparkba és szórakozzunk egy jót. – árultam el tervemet.
- Ez egy remek ötlet Florci. Mikor megyünk? – szólt bele a beszélgetésbe Tomi is.
- Hát mivel már 5óra is elmúlt, ha gondoljátok indulhatunk. Csak előtte menjünk fel még a nyaralóba, mert így nem mehetek – és végigmutattam magamon.
- Akkor indulás a rezidenciára! – kiáltott fel Tomi.
A nyaralóban átöltöztem egy fehér pólóban, amin feketével volt egy mp4 lejátszó és fülhallgató és a hátulján pedig alul az I <3 Music felirat szerepelt. A felsőhöz egy farmer rövidnadrágot húztam. Felkaptam a Music feliratú táskámat és átpakoltam a másikból a cuccot bele. Gyorsan még sminkeltem egy kicsit, mikor a fiúk kiabáltak, hogy indulunk. Még gyors egy kis parfüm és a táskámmal a kezemben lesiettem a nappaliba. Elindultunk é a barcelonai utcákat csak úgy szeltük. Majd kiértünk egy hegy aljához, és mikor felnéztem ott volt a Vidámpark, a hegy neve Tibidabo volt.
A parkban jól szórakoztunk, voltunk az óriáskeréken, a hullámvasúton, a szellemházban és egy olyan szabadesést színlelő micsodán. Ettünk gumicukrot és vattacukrot is.
- Hé rokonok! Mindjárt lemegy a nap, kb 1 óra! Nem megyünk a partra? – eszmélt fel Tomi.
- Jaj, tényleg. De menjünk. Látni akarom! – mosolyogtam rá és magammal húzva a fiúkat indultam meg a kijárathoz.
- Jól van már! Tudunk a saját lábunkon is menni, nem kell húzni minket – őrjöngött Dávid. Tomi odajött és megölelt, majd a fülembe súgta:
- Nyugi, majd mondanom kell valamit, ha kettesben leszünk.
Ezt a mondatot megjegyeztem és hevesen kezdett verni a szívem, hogy vajon mit akarhat.. Csak nem?? Á, tuti nem. Ilyen gondolatok voltak a fejemben, mikor Dávid összeborzolta a hajamat.
- Héj, nem ér! Elbambultam és amúgy is, az a hajam volt. – háborodtam fel.
- Mert szép vagy és aranyosan szuszogsz – nevetett Dávid – Amúgy jó reggelt királylány. Már megrendeltem az ebédet. 10 perc és itt van.
És tényleg 10 perc múlva már falatoztuk a pizzánkat, nem volt olyan finom, mint Milánóban, de megtette. Miután befaltuk a reggelit vagyis inkább ebédet, mert már délután 2 óra volt támadt egy ötletem, amint kinéztem az ablakon. Na vajon mit láttam? Hát persze, hogy a tengert…
- Tomíííí! Dávíííd! Menjünk a partra! – visítottam nekik. Ők egymásra néztek és röhögtek. Először Dávid tudott megszólalni:
- Jó-jó, csak hagyd abba a kiabálást! Na sipirc öltözködni – felmentem az emeletre, ahol a szobák voltak és bementem a sajátomba. A bőröndök között ültem épen, mikor kopogtattak.
- Bejöhetek? – dugta be a fejét Tomi.
- Persze, gyere csak. Segítenél? – és felmutattam neki 3 ruhát, mire ő az egyikre rábólintott. Ekkor a fürdőruhákat mutattam fel neki, vagyis ott már csak 2-t. Tomi itt is választott.
- Köszönöm, jó az ízlésed. De most megkérhetlek, hogy menj ki? Át szeretnék öltözni.
- Nem maradhatok? – kérdezte kaján vigyorral a képén, de látva azt, hogy rázom a fejem inkább kiment.
Felvettem a Tomi által választott darabokat. A fürdőruha egy neonkék bikini azon belül is a felső része pántnélküli volt. Rávettem a szoknyát, amit a nyakamban kellett megkötni és halványkék színben pompázott.
- Srácok! Kész vagyok, indulhatunk – kiabáltam az emeleten.
Kiabálásom után nem sokkal el is indultunk a tengerpartra fürdeni. Mikor leértünk azt hittem elájulok, olyan gyönyörű volt.
- Már most el vagy képedve, pedig a naplementét még nem is láttad a partról! – mosolygott rám szép kék szemeivel Tomi.
- Hát akkor este nézzük meg – mondta válaszként drága unokatestvérem.
- Jó, jó. De most menjünk fürdeni – és meg sem vártam a választ már levettem a szoknyát. Elindultam a víz felé, mikor valaki visszahúzott. Hát persze, Tomi volt az. Válaszképp felugrottam a hátára és úgy mentünk be a vízbe. Mikor már a kocka hasa fölé ért a víz, akkor úgy gondolta itt az ideje, hogy én is a vízbe kössek ki. Tehát beleborított hátrafelé a vízbe. Mikor feleszméltem, már Dávid közeledett valami tervvel a fejében, de a tervét csak beljebb váltotta valóra. Mikor már nem ért le a lábam a tengerben. Tomi hátulról megölelt és összekulcsolta kezeit a vállam alatt, majd Dávid lebukott a víz alá és mikor lent volt éreztem, hogy két kéz fogja meg a bokámat. Ekkor már tudtam, hogy a vízben végzem. Kicsit himbáltak, majd bele is dobtak. Ezután az eset után körülbelül 2 órát voltunk még a parton vagy a vízben, mikor elmentem jégkásáért. Már visszafelé tartottam, mikor egy csapat jött velem szembe és éppen arról beszélgettek angolul, hogy mikor menjenek el a vidámparkba. Ekkor a fejemből kipattant egy ötlet.
- Tomi! Dávid! Hahó! Ötletem van, de várjunk csak. Eddig mért nem mondtátok, hogy itt van vidámpark is? – förmedtem rájuk hirtelen.
- Mert nem kérdezted? – vágott vissza unokatestvérem – Szóval mi az az ötlet?
- Menjünk el a vidámparkba és szórakozzunk egy jót. – árultam el tervemet.
- Ez egy remek ötlet Florci. Mikor megyünk? – szólt bele a beszélgetésbe Tomi is.
- Hát mivel már 5óra is elmúlt, ha gondoljátok indulhatunk. Csak előtte menjünk fel még a nyaralóba, mert így nem mehetek – és végigmutattam magamon.
- Akkor indulás a rezidenciára! – kiáltott fel Tomi.
A nyaralóban átöltöztem egy fehér pólóban, amin feketével volt egy mp4 lejátszó és fülhallgató és a hátulján pedig alul az I <3 Music felirat szerepelt. A felsőhöz egy farmer rövidnadrágot húztam. Felkaptam a Music feliratú táskámat és átpakoltam a másikból a cuccot bele. Gyorsan még sminkeltem egy kicsit, mikor a fiúk kiabáltak, hogy indulunk. Még gyors egy kis parfüm és a táskámmal a kezemben lesiettem a nappaliba. Elindultunk é a barcelonai utcákat csak úgy szeltük. Majd kiértünk egy hegy aljához, és mikor felnéztem ott volt a Vidámpark, a hegy neve Tibidabo volt.
A parkban jól szórakoztunk, voltunk az óriáskeréken, a hullámvasúton, a szellemházban és egy olyan szabadesést színlelő micsodán. Ettünk gumicukrot és vattacukrot is.
- Hé rokonok! Mindjárt lemegy a nap, kb 1 óra! Nem megyünk a partra? – eszmélt fel Tomi.
- Jaj, tényleg. De menjünk. Látni akarom! – mosolyogtam rá és magammal húzva a fiúkat indultam meg a kijárathoz.
- Jól van már! Tudunk a saját lábunkon is menni, nem kell húzni minket – őrjöngött Dávid. Tomi odajött és megölelt, majd a fülembe súgta:
- Nyugi, majd mondanom kell valamit, ha kettesben leszünk.
Ezt a mondatot megjegyeztem és hevesen kezdett verni a szívem, hogy vajon mit akarhat.. Csak nem?? Á, tuti nem. Ilyen gondolatok voltak a fejemben, mikor Dávid összeborzolta a hajamat.
- Héj, nem ér! Elbambultam és amúgy is, az a hajam volt. – háborodtam fel.
* Dávid szemszöge *
Éppen leértünk a partra és az ég éppen sárgállni kezdett. Na eljött az az idő, mikor a fiatalokat kettesben kell hagynom. Megvan, hazamegyek és csinálok spagettit vacsora gyanánt, de előtte elugrok még boltba is.
- Figyeljetek, elmegyek a nyaralóba és csinálok vacsorát, mert már éhes vagyok. Majd gyertek, ha gondoljátok! – meg sem vártam, hogy válaszoljanak már le is léptem a nyaraló felé. Még hallottam ahogyan Flóra mondja Tominak, hogy nem érti mi bajom lehet.
- Figyeljetek, elmegyek a nyaralóba és csinálok vacsorát, mert már éhes vagyok. Majd gyertek, ha gondoljátok! – meg sem vártam, hogy válaszoljanak már le is léptem a nyaraló felé. Még hallottam ahogyan Flóra mondja Tominak, hogy nem érti mi bajom lehet.
* Flóra szemszöge *
Nem értettem mi baja lehet Dávidnak, de nem érdekelt annyira. Tomi közelsége megnyugtatott. Ültünk a homokban és a víz a lábfejünket épp hogy elérte. Romantikus volt mit ne mondjak. És ekkor belém hasított az a bizonyos mondat, amit nem rég a fülembe súgott, de még nem akartam felhozni. –Isten hozott Barcelonában Flóra! –mondta Tomi majd megölelt.
Ezután ültünk, fogtuk egymás kezét és úgy néztük a naplementét. Hát igen, imádom a napfelkeltét és a naplementét is.
- Figyelj, el kell mondanom valamit! Tudom, hogy nem régóta ismerjük egymást, de ezt meg kell osztanom veled és megértem, ha te nem ezt gondolod, - itt egy picit abbahagyta monológját és arcomat fürkészte. Szeme csillogott és kíváncsiságot tükrözött. Szeme a szemem és a szám között cikázott, tudtam mit akar. Kicsit hezitált még, majd elkezdett közeledni felém. Végül megcsókolt. Szenvedélyes, szerelmes csók volt, amiben ajkaink összeforrtak. Mikor elváltunk kezébe fogta arcom és befejezte a mondatát – de én szeretlek és szeretném, ha a barátnőm lennél.
- Nem éreztem ilyet eddig még senki iránt, amit irántad. De ne haragudj, nem tudom még kimondani. – hajtottam le a fejem szomorúan. Ő fogta az államnál fogva és megcsókolt, majd újra megszólalt:
- Semmi gond. Megértelek, de nehogy azt hidd meg tudsz szabadulni tőlem. Addig udvarolok, míg belém nem szeretsz. Sőt, ha már itt tartunk holnapután egy randi? – kérdezte tőlem. Láttam a szemén, hogy kicsit bántja az, amit mondtam.
- Igen, szívesen randizom veled. De gyere menjünk, mert már sötét van és Dávid csinált nekünk vacsorát. – felkeltünk a homokból és elindultunk a nyaraló felé.
Éppen le akartam lépni az útra, mikor valaki visszarántott és elkapott, hogy ne essek el. Tomi volt, hát ki más.. De miért tette? Jaj, jött autó? Körül sem néztem mikor leléptem. Ó, hogy milyen buta vagyok!
- Jól vagy? – kérdezte – Nem esett semmi bajod?
- Hát majdnem meghaltam, ha te nem vagy. De amúgy igen jól. Csak nagyon megijedtem. – ekkor gondoltam egyet és úgy döntöttem nem titkolom tovább az érzéseimet, mert felesleges. Bár még várhatnék vele holnap utánig, de úgy döntöttem inkább kihagyom ezt most és elárulom neki az érzéseimet. – Köszönöm, hogy megmentettél, ha te nem vagy…
- Szívesen, de legközelebb nézz körül Flóracica! – kérlelt, és én szemeiben elvesztem. Válasz első feléül csak megcsókoltam, majd mikor már egymás mellett vagyis inkább Tomi ölében ültem egy padon a járda melletti játszótér résznél folytattam a mondanivalómat:
- Körülfogok, ezt megígérem! És nem akartam elmondani, mert féltem a visszautasítástól. De most már elárulom, nem várok vele holnap utánig. Én is szeretlek Tomi. – mondtam neki, mire felkapott és megpörgetett a levegőben, majd szenvedélyes csókban forrtunk össze. Ez a csók más volt, mint eddig. Nem tudom elmondani mért, de más volt. Teljesen más. Csókunkat a telefonom heves csörgése zavarta meg. Előhalásztam a táskámból a Blackberrym, majd ránéztem és elvigyorodtam majd mondtam Tominak, hogy indulhatunk. Egyik kezemben a telefont emeltem a fülemhez, míg másikkal a barátom kezét fogtam szorosan.
~ Flóra! Merre vagytok? Nem jöttök még? – kérdezte aggódva drága unokatesóm.
- Nyugi van Dávidka. Mindjárt otthon vagyunk! 5 perc – és ezzel kinyomtam a telefont.
5 perc múlva tényleg a nyaralónál voltunk és mikor beléptünk érezni lehetett a vacsora illatát. Hmm, spagetti. A kedvencem.
- Imádlak Dááávid! – szaladtam oda hozzá és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára + megölelgettem. Ezt Tomi nem nézte jó szemmel, féltékeny lett. Dávid is észrevette.
- Hé, haver! Nem kell aggódnod. Nekem csak az unokatesóm. – röhögött.
Ezután ültünk, fogtuk egymás kezét és úgy néztük a naplementét. Hát igen, imádom a napfelkeltét és a naplementét is.
- Figyelj, el kell mondanom valamit! Tudom, hogy nem régóta ismerjük egymást, de ezt meg kell osztanom veled és megértem, ha te nem ezt gondolod, - itt egy picit abbahagyta monológját és arcomat fürkészte. Szeme csillogott és kíváncsiságot tükrözött. Szeme a szemem és a szám között cikázott, tudtam mit akar. Kicsit hezitált még, majd elkezdett közeledni felém. Végül megcsókolt. Szenvedélyes, szerelmes csók volt, amiben ajkaink összeforrtak. Mikor elváltunk kezébe fogta arcom és befejezte a mondatát – de én szeretlek és szeretném, ha a barátnőm lennél.
- Nem éreztem ilyet eddig még senki iránt, amit irántad. De ne haragudj, nem tudom még kimondani. – hajtottam le a fejem szomorúan. Ő fogta az államnál fogva és megcsókolt, majd újra megszólalt:
- Semmi gond. Megértelek, de nehogy azt hidd meg tudsz szabadulni tőlem. Addig udvarolok, míg belém nem szeretsz. Sőt, ha már itt tartunk holnapután egy randi? – kérdezte tőlem. Láttam a szemén, hogy kicsit bántja az, amit mondtam.
- Igen, szívesen randizom veled. De gyere menjünk, mert már sötét van és Dávid csinált nekünk vacsorát. – felkeltünk a homokból és elindultunk a nyaraló felé.
Éppen le akartam lépni az útra, mikor valaki visszarántott és elkapott, hogy ne essek el. Tomi volt, hát ki más.. De miért tette? Jaj, jött autó? Körül sem néztem mikor leléptem. Ó, hogy milyen buta vagyok!
- Jól vagy? – kérdezte – Nem esett semmi bajod?
- Hát majdnem meghaltam, ha te nem vagy. De amúgy igen jól. Csak nagyon megijedtem. – ekkor gondoltam egyet és úgy döntöttem nem titkolom tovább az érzéseimet, mert felesleges. Bár még várhatnék vele holnap utánig, de úgy döntöttem inkább kihagyom ezt most és elárulom neki az érzéseimet. – Köszönöm, hogy megmentettél, ha te nem vagy…
- Szívesen, de legközelebb nézz körül Flóracica! – kérlelt, és én szemeiben elvesztem. Válasz első feléül csak megcsókoltam, majd mikor már egymás mellett vagyis inkább Tomi ölében ültem egy padon a járda melletti játszótér résznél folytattam a mondanivalómat:
- Körülfogok, ezt megígérem! És nem akartam elmondani, mert féltem a visszautasítástól. De most már elárulom, nem várok vele holnap utánig. Én is szeretlek Tomi. – mondtam neki, mire felkapott és megpörgetett a levegőben, majd szenvedélyes csókban forrtunk össze. Ez a csók más volt, mint eddig. Nem tudom elmondani mért, de más volt. Teljesen más. Csókunkat a telefonom heves csörgése zavarta meg. Előhalásztam a táskámból a Blackberrym, majd ránéztem és elvigyorodtam majd mondtam Tominak, hogy indulhatunk. Egyik kezemben a telefont emeltem a fülemhez, míg másikkal a barátom kezét fogtam szorosan.
~ Flóra! Merre vagytok? Nem jöttök még? – kérdezte aggódva drága unokatesóm.
- Nyugi van Dávidka. Mindjárt otthon vagyunk! 5 perc – és ezzel kinyomtam a telefont.
5 perc múlva tényleg a nyaralónál voltunk és mikor beléptünk érezni lehetett a vacsora illatát. Hmm, spagetti. A kedvencem.
- Imádlak Dááávid! – szaladtam oda hozzá és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára + megölelgettem. Ezt Tomi nem nézte jó szemmel, féltékeny lett. Dávid is észrevette.
- Hé, haver! Nem kell aggódnod. Nekem csak az unokatesóm. – röhögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése