Repülőút 2/2:
Már éjfél van, és mi még nem álltam neki összepakolni! Ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, mikor befejeztük a filmnézést. A barátság extrákkal-t néztük meg, mert senkinek nem volt kedve horrort nézni mikor repülni fogunk nemsokára.
- Na de én elkezdem összepakolni a cuccom, mert lassan ideje lesz indulni a reptérre, de ti maradjatok, ha gondoljátok – és így léptem be abba a helyiségbe, ahol aludtam az éjszaka is. Nem volt túl nagy, átlagosnak nevezném inkább. Falai citromsárgán virítottak, cseresznyeszínű bútorokkal. Az ágy mellől kiszedtem a bőröndömet, majd belepakoltam a kiszedett dolgokat. A ’mindentbele’ bőröndbe pedig belepakoltam a Milánóban vásárolt cuccokat. Egy fél óra alatt elkészültem, majd kipakoltam a bőröndöket a nappaliba vagy nem is tudom minek nevezzem helyiségbe. A fiúk pedig még mindig ott ültek, de mikor beléptem elhallgattak. Dávid kapcsolt gyorsabban, hogy felfogtam a téma én voltam.
- Florci ugye segítessz hajtogatni? Abban béna vagyok – mondta szerény mosolyával unokatestvérem.
- Jó, segítek. Tomi neked is kéne? – adtam be a derekam.
- Ha már megkérdezted, akkor elfogadom. Szóval jöhetsz nyugodtan, de előbb Dávidét.
Átmentünk a srácok szobájába és nekiálltam hajtogatni Dávidnak. Ő összepakolt közben, így hamar végeztünk. Még csak 1 óra múlt pár perccel, így ráértünk. Dávid kipakolta a cuccokat, és le is vitte őket a hallba. Addig segítettem Tominak. Mikor végeztünk el is indultunk a reptérre. Nem sokkal fél2 után már várakoztunk a felszállásra. Az út unalmasan telt, mert Tomi bealudt. Így csak nézegettem. Még éjjel volt, mikor leszálltunk a barcelonai repülőtéren. Sokkal nagyobb volt, mint Milánóban. Taxit hívtunk és elmentünk a nyaralóba. A nappaliban leraktunk mindent és bezuhantunk az ágyba.
- Na de én elkezdem összepakolni a cuccom, mert lassan ideje lesz indulni a reptérre, de ti maradjatok, ha gondoljátok – és így léptem be abba a helyiségbe, ahol aludtam az éjszaka is. Nem volt túl nagy, átlagosnak nevezném inkább. Falai citromsárgán virítottak, cseresznyeszínű bútorokkal. Az ágy mellől kiszedtem a bőröndömet, majd belepakoltam a kiszedett dolgokat. A ’mindentbele’ bőröndbe pedig belepakoltam a Milánóban vásárolt cuccokat. Egy fél óra alatt elkészültem, majd kipakoltam a bőröndöket a nappaliba vagy nem is tudom minek nevezzem helyiségbe. A fiúk pedig még mindig ott ültek, de mikor beléptem elhallgattak. Dávid kapcsolt gyorsabban, hogy felfogtam a téma én voltam.
- Florci ugye segítessz hajtogatni? Abban béna vagyok – mondta szerény mosolyával unokatestvérem.
- Jó, segítek. Tomi neked is kéne? – adtam be a derekam.
- Ha már megkérdezted, akkor elfogadom. Szóval jöhetsz nyugodtan, de előbb Dávidét.
Átmentünk a srácok szobájába és nekiálltam hajtogatni Dávidnak. Ő összepakolt közben, így hamar végeztünk. Még csak 1 óra múlt pár perccel, így ráértünk. Dávid kipakolta a cuccokat, és le is vitte őket a hallba. Addig segítettem Tominak. Mikor végeztünk el is indultunk a reptérre. Nem sokkal fél2 után már várakoztunk a felszállásra. Az út unalmasan telt, mert Tomi bealudt. Így csak nézegettem. Még éjjel volt, mikor leszálltunk a barcelonai repülőtéren. Sokkal nagyobb volt, mint Milánóban. Taxit hívtunk és elmentünk a nyaralóba. A nappaliban leraktunk mindent és bezuhantunk az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése