Meglepetés:
Reggel pihenten ébredtem, ami furcsa volt, hiszen még csak fél7re járt az idő. Hirtelen ötlettől vezérelve felöltöztem futó cuccba és a fülhallgatóm + telefonom közbenjárásával elmentem futni egyet. A közeli parkba mentem és miközben futottam éreztem, hogy az agyam kikapcsolt. Hiányzott már ez érzés nekem. Mikor elfáradtam leültem egy padra. Nem telt bele 10 perc és egy helyes srác elkezdett valamit magyarázni nekem olaszul, nem értettem így inkább szóltam neki angolul, hogy nem tudok olaszul.
- Bocsi, de nem tudok olaszul. Esetleg angolul nem kommunikálhatnánk? – kérdeztem tőle kedvesen és meglepetésemre megszólalt angolul.
- Jaj, ne haragudj. Nem tudtam. Szóval azt kérdeztem, hogy kérsz vizet? – nyújtotta felém az ásványvizes palackot. Elfogadtam, és tovább társalogtunk angolul. Egy idő után megkérdezte:
- És nincs kedved vagyis kedvetek eljönni az edzésünkre?
- Mikor lenne?
- Este 7kor kezdődne, utána meg megihatnánk valamit – ajánlotta fel mosolyogva.
- Rendben, elmondom a többieknek is és ott leszünk. De sajnos most mennem kell, már biztos keresnek. Csáó – egy ölelés kíséretében felálltam a padról és elindultam kocogva a szállodába. A srácok szobájából kiabálást hallottam, ezért bekopogtam. Tomi nyitott ajtót idegesen, de mikor meglátott felkapott a levegőbe és megpörgetett. Majd lerakott és hirtelen ötlettől vezérelve megcsókolt. Pillangók ezrei repkedtek a gyomromban és nem akartam, hogy vége legyen, de Tomi megköszörülte a torkát mögöttünk így elváltak ajkaink.
- Khm, khm.. Merre is jártál Flóracica?
- Csak elmentem futni, mert ilyen ötletem támadt. Ne haragudjatok érte. – néztem rájuk szomorúan és bűnbánó arccal – Ja és van egy meglepetésem! Találkoztam az AC Milan középpályás csapatkapitányával Massimo Ambrosini-vel, aki meginvitált egy edzésre ma 7kor!! Úgyhogy addig le kell tudni a vásárlást és a fürdést. Úgyhogy nyomás és induljunk ebédelni!
- Florci, te milyen helyen futottál, hogy vele találkoztál? Ugye nem volt semmi köztetek? – féltékenykedett Tomi. Nem válaszoltam neki inkább, had egye a penész.
- Srácok, akkor én most megyek! Másfél óra múlva találkozzunk nálam. Csók. – és ezzel el is mentem a szobámba.
Ebben a másfél órában készülődtem csak. Letusoltam, hajat mostam majd megszárítottam azt és végül kivasaltam. A ruháknál a választásom egy fekete miniszoknyán és egy világoskék cső toppra esett. Sminknek csak a szokásosat raktam fel. A táskámba pakoltam, mikor kopogtak. Kinyitottam az ajtót és beinvitáltam a srácokat. Gyorsan összedobáltam a cuccomat a táskámba, majd egy kis parfüm és már indultunk is ebédelni. Egy ideje sétáltunk már, mikor Tomi megszólalt:
- Na és itt lennénk. Ez a legjobb pizzázó Milánóban. Gondoltam örülnétek neki. – vigyorgott ránk.
- Hé, te már jártál itt? – tudakoltam tőle. Válaszul bólintott egyet.
Bementünk, majd Tomi elkezdett magyarázni olaszul a pincérnek, mire ő hozott 3 mentás limonádét. Beszélgettünk és körülbelül 10 perc múlva megjött a pizzánk is. Mindhárman sajtos,sonkás pizzát kaptunk. Fél óra múlva, már sétáltunk vissza a szállodába,de ekkor megszólaltam.
- Mi lenne, ha már most elmennénk a várost bejárni? Nincs kedvem sietni majd a készülődéssel az edzésre.
- Jó, persze. Menjünk most akkor. Irány a Via Monte Napoleone. – mondta Tomi.
Mikor odaértünk rájöttünk, hogy nekik nem volt jó ötlet. Dávid meg is jegyezte Tominak.
- Hát haver, ezt lehet nem kellett volna. Florci itt fog vásárolni egészen a repülő indulásáig! – röhögött.
Sajnos nem találtam semmi jó cuccot, de Tomi mondta még hátra van a „pláza”. Így nem csüggedtem. Ezután megnéztük a Duomo-t, ami a milánói dóm volt. Egy hatalmas építmény ez a dóm s felülről a kilátás csodálatos.
- Tomi mikor megyünk a plázába? – kérdeztem tőle.
- Látod ott azt az épületet? Oda megyünk most. Úgyhogy szedd a lábad! – mosolygott.
Amint beléptünk abba az építménybe elájultam szinte. A neve Galleria Vittorio Emanuele II volt. Benne volt mindenféle üzlet, amiről egy lány/nő álmodhat: Gucci, Luis Vuitton, Prada, és még sok más. Végigjártuk az összes üzletet és végül vettem 2 napszemüveget, 1 inget, 1 koktélruhát, 3 cső toppot, 1 táskát és egy kis sminkcuccot is. Mikor elfáradtunk beültünk az egyik híres kávéházba. Ott megittunk 1-1 jegeskávét, majd Dávid ötlete alapján elmentünk a parkba, de előtte felvittem a vásárolt cuccokat a szobámba.
- Mikor indul a repülőnk? – törtem meg a csendet már a parkban. A két srác között ültem.
- Fél3-kor éjjel. Úgyhogy edzés után megyünk és pakolunk. Szerintem már nem fogunk aludni, majd max abban a kevés időben a repülőn, de most Tomival utazol – kaptam a hosszú választ Dávidtól. Kicsit még kint voltunk, majd felmentünk a szobámba és átöltöztem. Vagyis csak egy fekete csőfarmerre cseréltem a szoknyámat, mert mégis kényelmesebb volt és kicsit hűvösebb is.
- Bocsi, de nem tudok olaszul. Esetleg angolul nem kommunikálhatnánk? – kérdeztem tőle kedvesen és meglepetésemre megszólalt angolul.
- Jaj, ne haragudj. Nem tudtam. Szóval azt kérdeztem, hogy kérsz vizet? – nyújtotta felém az ásványvizes palackot. Elfogadtam, és tovább társalogtunk angolul. Egy idő után megkérdezte:
- És nincs kedved vagyis kedvetek eljönni az edzésünkre?
- Mikor lenne?
- Este 7kor kezdődne, utána meg megihatnánk valamit – ajánlotta fel mosolyogva.
- Rendben, elmondom a többieknek is és ott leszünk. De sajnos most mennem kell, már biztos keresnek. Csáó – egy ölelés kíséretében felálltam a padról és elindultam kocogva a szállodába. A srácok szobájából kiabálást hallottam, ezért bekopogtam. Tomi nyitott ajtót idegesen, de mikor meglátott felkapott a levegőbe és megpörgetett. Majd lerakott és hirtelen ötlettől vezérelve megcsókolt. Pillangók ezrei repkedtek a gyomromban és nem akartam, hogy vége legyen, de Tomi megköszörülte a torkát mögöttünk így elváltak ajkaink.
- Khm, khm.. Merre is jártál Flóracica?
- Csak elmentem futni, mert ilyen ötletem támadt. Ne haragudjatok érte. – néztem rájuk szomorúan és bűnbánó arccal – Ja és van egy meglepetésem! Találkoztam az AC Milan középpályás csapatkapitányával Massimo Ambrosini-vel, aki meginvitált egy edzésre ma 7kor!! Úgyhogy addig le kell tudni a vásárlást és a fürdést. Úgyhogy nyomás és induljunk ebédelni!
- Florci, te milyen helyen futottál, hogy vele találkoztál? Ugye nem volt semmi köztetek? – féltékenykedett Tomi. Nem válaszoltam neki inkább, had egye a penész.
- Srácok, akkor én most megyek! Másfél óra múlva találkozzunk nálam. Csók. – és ezzel el is mentem a szobámba.
Ebben a másfél órában készülődtem csak. Letusoltam, hajat mostam majd megszárítottam azt és végül kivasaltam. A ruháknál a választásom egy fekete miniszoknyán és egy világoskék cső toppra esett. Sminknek csak a szokásosat raktam fel. A táskámba pakoltam, mikor kopogtak. Kinyitottam az ajtót és beinvitáltam a srácokat. Gyorsan összedobáltam a cuccomat a táskámba, majd egy kis parfüm és már indultunk is ebédelni. Egy ideje sétáltunk már, mikor Tomi megszólalt:
- Na és itt lennénk. Ez a legjobb pizzázó Milánóban. Gondoltam örülnétek neki. – vigyorgott ránk.
- Hé, te már jártál itt? – tudakoltam tőle. Válaszul bólintott egyet.
Bementünk, majd Tomi elkezdett magyarázni olaszul a pincérnek, mire ő hozott 3 mentás limonádét. Beszélgettünk és körülbelül 10 perc múlva megjött a pizzánk is. Mindhárman sajtos,sonkás pizzát kaptunk. Fél óra múlva, már sétáltunk vissza a szállodába,de ekkor megszólaltam.
- Mi lenne, ha már most elmennénk a várost bejárni? Nincs kedvem sietni majd a készülődéssel az edzésre.
- Jó, persze. Menjünk most akkor. Irány a Via Monte Napoleone. – mondta Tomi.
Mikor odaértünk rájöttünk, hogy nekik nem volt jó ötlet. Dávid meg is jegyezte Tominak.
- Hát haver, ezt lehet nem kellett volna. Florci itt fog vásárolni egészen a repülő indulásáig! – röhögött.
Sajnos nem találtam semmi jó cuccot, de Tomi mondta még hátra van a „pláza”. Így nem csüggedtem. Ezután megnéztük a Duomo-t, ami a milánói dóm volt. Egy hatalmas építmény ez a dóm s felülről a kilátás csodálatos.
- Tomi mikor megyünk a plázába? – kérdeztem tőle.
- Látod ott azt az épületet? Oda megyünk most. Úgyhogy szedd a lábad! – mosolygott.
Amint beléptünk abba az építménybe elájultam szinte. A neve Galleria Vittorio Emanuele II volt. Benne volt mindenféle üzlet, amiről egy lány/nő álmodhat: Gucci, Luis Vuitton, Prada, és még sok más. Végigjártuk az összes üzletet és végül vettem 2 napszemüveget, 1 inget, 1 koktélruhát, 3 cső toppot, 1 táskát és egy kis sminkcuccot is. Mikor elfáradtunk beültünk az egyik híres kávéházba. Ott megittunk 1-1 jegeskávét, majd Dávid ötlete alapján elmentünk a parkba, de előtte felvittem a vásárolt cuccokat a szobámba.
- Mikor indul a repülőnk? – törtem meg a csendet már a parkban. A két srác között ültem.
- Fél3-kor éjjel. Úgyhogy edzés után megyünk és pakolunk. Szerintem már nem fogunk aludni, majd max abban a kevés időben a repülőn, de most Tomival utazol – kaptam a hosszú választ Dávidtól. Kicsit még kint voltunk, majd felmentünk a szobámba és átöltöztem. Vagyis csak egy fekete csőfarmerre cseréltem a szoknyámat, mert mégis kényelmesebb volt és kicsit hűvösebb is.
* Kicsit később *
- Sziasztok! Örülök, hogy eljöttetek. – köszönt az edzés végén Massino Ambrosini.
- Hali! Bemutatnám az unokatesómat, Dávidot és a barátomat, Tomit – ezen a kijelentésen mindhárman meglepődtek, de én csak mosolyogtam. Kicsit félve néztem Tomira, aki egy aprót bólintott. Odamentem hozzá és megöleltem.
Egy jó fél óra múlva már haza kellett mennünk, mert már 10 óra volt és még nem is pakoltunk össze. Elbúcsúztunk Massinotól és számot cseréltünk, hogy majd beszélünk.
- Hali! Bemutatnám az unokatesómat, Dávidot és a barátomat, Tomit – ezen a kijelentésen mindhárman meglepődtek, de én csak mosolyogtam. Kicsit félve néztem Tomira, aki egy aprót bólintott. Odamentem hozzá és megöleltem.
Egy jó fél óra múlva már haza kellett mennünk, mert már 10 óra volt és még nem is pakoltunk össze. Elbúcsúztunk Massinotól és számot cseréltünk, hogy majd beszélünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése