Vásárlás:
-A nevem Flóra, de a barátaimnak csak Fló. Te kivagy? – néztem rá kedvesen.
- Szia Fló. Engem Lucának hívnak, de magyar barátaimnak csak Lulu. – kaptam a lánytól a választ. – Éppen a barátaimhoz igyekeztem, mert megyünk le a strandra. Nem jössz el velünk?
- Szívesen elmennék, de a barátom és az unokatestvéremmel vagyok itt. Majd akkor találkozunk a strandon, ha meg nem akkor délután 6kor itt a kútnál? – néztem rá.
- Rendben, de ha találkozunk akkor nem jövök ide a kúthoz, ha nem baj.
Miután ezt megbeszéltük visszafutottam a házhoz, mivel már későre járt az idő. A lépcsőn Tomi szomorkodott.
- Tomikaaa! Miért vagy szomorú? – odamentem hozzá és leültem mellé.
- Flórácska! Mond, merre jártál? És menj inkább fürödj meg, utána beszélünk! – amint meglátott vidámabb lett.
Megfürödtem, átöltöztem topra és nyári miniszoknyára, alá pedig felvettem a pántnélküli piros-fehér pöttyös bikinimet. A srácokat kerestem, de csak Dávidot találtam a konyhában. Amint meglátott ideges lett, és elkezdett velem kiabálni:
- Normális vagy? Elmész és még egy cetlit sem hagysz? Felébredtem fél9kor, Tomi meg 9kor és sehol nem voltál. A múltkori eset óta megígérted, hogy nem csinálsz ilyet. Hogy lehetsz ilyen felelőtlen? És ha elrabolnak? Ha történik veled valami?
- Én.. én.. én.. – nem bírtam befejezni sírni kezdtem. Sarkon fordultam és elindultam az ajtón kifelé, de előtte még gyorsan beszaladtam a nappaliba a telefonomért. Ott volt a táskám, felkaptam s siettem kifelé. Kint elmentem Tomi mellett, vagyis csak elmentem volna, de nem tudtam mivel felállt és megfogta a kezem. Nem engedett el. Megöleltem és csak sírtam. Mikor kicsit megnyugodtam eltolt magától és megkérdezte:
- Jól vagy? Hallottam mikor kiabált Dávid, de nem akartam beleavatkozni. Igaza volt amúgy, mert megint szó nélkül eltűntél.
- Tudom, sajnálom, de volt egy kis gondom. Ki akartam szellőztetni a fejem és ezen legjobb módszerem a futás. Legközelebb inkább felébresztelek jó? De most elmegyek, mert találkozóm van, ne haragudjatok – s megcsókoltam Tomit. Majd elindultam.
- Telefon van nálad? Mikor jössz vissza? – kérdezte barátom. Válasz helyett felemeltem a telefonomat és küldtem neki egy puszit. Majd elindultam a vásárlásra. Gondoltam vásárolok a fiúknak pár cuccot és majd Luluval meg magamnak, tehát bementem és vettem Tominak egy bőr karkötőt – mert volt egy neki a táskájában is -, egy napszemcsit és egy pólót. Dávidnak pedig egy napszemcsit, egy pólót. Aztán már 6 óra fele járt az idő, ezért elindultam a kúthoz. Nem voltam messze tőle és akkor megpillantottam egy lányt, amint ül a kútnál pár ember társaságában. A lány háttal ült, ezért nem akartam odamenni, hogy Lulu-e. Inkább leültem egy fagyizónál és rendeltem egy fagyi kelyhet. Volt benne tejszínhab, eper, meg vanília fagyi. Isteni izé volt. Alig fejeztem be, odajött hozzám egy fiú. Ő is ott ült a lány társaságában. Elkezdett nekem spanyolul dumálni. Mire annyit mondtam neki, hogy nem igazán tudok spanyolul elkiáltotta magát, hogy Lusia akkor hátrafordultam. Lucát pillantottam meg felém jönni.
- Hát szia Fló. Mért nem jöttél oda hozzám? Ja persze, mert a srácokkal voltam mi? – bólintottam – Bocsi, mikor megtudták, hogy egy ismeretlen lánnyal találkozom jönni akartak.
-Semmi gond, de csak spanyolul tudnak? – válaszul bólintott – Uhh, nekem nem nagyon megy ez a nyelv, túl nehéz – húztam a számat.
- Majd én megtanítalak, de most menjünk a fiúk segítenek cipekedni. Szóval Ő Olivér – mutatott egy vörös hajú, fekete szemű srácra – és Ő pedig Norbert, de csak Nor – ekkor a fiú felkapta a fejét és integetett egyet. Ő volt az aki odajött hozzám, fekete haja és zöld szeme volt. Velem egyidős lehetett.
Végül rávette Lulu a fiúkat, hogy jöjjenek velünk és elindultunk. Közben csörgött a telóm. A kijelzőn anya neve szerepelt.
- Szia anya! Hogy vagy?
~ Szia Kicsim. Köszi a kérdésed jól. Zavarlak? Mert ha igen, akkor hívjál vissza később nyugodtan. Ma nem dolgozom, úgyhogy ráérek.
- Rendben. Akkor felhívlak majd, ha hazaértem. Rendben?
~ Persze. Na puszi. – és kinyomta a telefont miután elköszöntem én is.
Luca csak rám mosolygott, majd behúzott az egyik üzletbe, aminek a neve L & T volt. Mint később kiderült ez a bolt Luca szüleié, s a neve azért ez, mert L, mint Luca és T, mint Tamara. Ez volt a két gyerek neve, akiről a boltot elnevezték. Szóval a boltban találtam magamnak pár ruhát, úgyhogy nem is mentünk többe már be, mert mondtam nekik, hogy hazamegyek és beszélek anyuval. Már nem beszéltem vele régóta, megérdemel egy kis figyelmet. Szóval hazaindultam. Felhívtam Tomit, hogy ha gondolja, akkor találkozzunk a tengerparton a szokásos helyen 20 perc múlva. Tehát gyorsan hazasiettem, ledobtam a kertbe a táskákat s elindultam a szokásos helyre.
- Szívesen elmennék, de a barátom és az unokatestvéremmel vagyok itt. Majd akkor találkozunk a strandon, ha meg nem akkor délután 6kor itt a kútnál? – néztem rá.
- Rendben, de ha találkozunk akkor nem jövök ide a kúthoz, ha nem baj.
Miután ezt megbeszéltük visszafutottam a házhoz, mivel már későre járt az idő. A lépcsőn Tomi szomorkodott.
- Tomikaaa! Miért vagy szomorú? – odamentem hozzá és leültem mellé.
- Flórácska! Mond, merre jártál? És menj inkább fürödj meg, utána beszélünk! – amint meglátott vidámabb lett.
Megfürödtem, átöltöztem topra és nyári miniszoknyára, alá pedig felvettem a pántnélküli piros-fehér pöttyös bikinimet. A srácokat kerestem, de csak Dávidot találtam a konyhában. Amint meglátott ideges lett, és elkezdett velem kiabálni:
- Normális vagy? Elmész és még egy cetlit sem hagysz? Felébredtem fél9kor, Tomi meg 9kor és sehol nem voltál. A múltkori eset óta megígérted, hogy nem csinálsz ilyet. Hogy lehetsz ilyen felelőtlen? És ha elrabolnak? Ha történik veled valami?
- Én.. én.. én.. – nem bírtam befejezni sírni kezdtem. Sarkon fordultam és elindultam az ajtón kifelé, de előtte még gyorsan beszaladtam a nappaliba a telefonomért. Ott volt a táskám, felkaptam s siettem kifelé. Kint elmentem Tomi mellett, vagyis csak elmentem volna, de nem tudtam mivel felállt és megfogta a kezem. Nem engedett el. Megöleltem és csak sírtam. Mikor kicsit megnyugodtam eltolt magától és megkérdezte:
- Jól vagy? Hallottam mikor kiabált Dávid, de nem akartam beleavatkozni. Igaza volt amúgy, mert megint szó nélkül eltűntél.
- Tudom, sajnálom, de volt egy kis gondom. Ki akartam szellőztetni a fejem és ezen legjobb módszerem a futás. Legközelebb inkább felébresztelek jó? De most elmegyek, mert találkozóm van, ne haragudjatok – s megcsókoltam Tomit. Majd elindultam.
- Telefon van nálad? Mikor jössz vissza? – kérdezte barátom. Válasz helyett felemeltem a telefonomat és küldtem neki egy puszit. Majd elindultam a vásárlásra. Gondoltam vásárolok a fiúknak pár cuccot és majd Luluval meg magamnak, tehát bementem és vettem Tominak egy bőr karkötőt – mert volt egy neki a táskájában is -, egy napszemcsit és egy pólót. Dávidnak pedig egy napszemcsit, egy pólót. Aztán már 6 óra fele járt az idő, ezért elindultam a kúthoz. Nem voltam messze tőle és akkor megpillantottam egy lányt, amint ül a kútnál pár ember társaságában. A lány háttal ült, ezért nem akartam odamenni, hogy Lulu-e. Inkább leültem egy fagyizónál és rendeltem egy fagyi kelyhet. Volt benne tejszínhab, eper, meg vanília fagyi. Isteni izé volt. Alig fejeztem be, odajött hozzám egy fiú. Ő is ott ült a lány társaságában. Elkezdett nekem spanyolul dumálni. Mire annyit mondtam neki, hogy nem igazán tudok spanyolul elkiáltotta magát, hogy Lusia akkor hátrafordultam. Lucát pillantottam meg felém jönni.
- Hát szia Fló. Mért nem jöttél oda hozzám? Ja persze, mert a srácokkal voltam mi? – bólintottam – Bocsi, mikor megtudták, hogy egy ismeretlen lánnyal találkozom jönni akartak.
-Semmi gond, de csak spanyolul tudnak? – válaszul bólintott – Uhh, nekem nem nagyon megy ez a nyelv, túl nehéz – húztam a számat.
- Majd én megtanítalak, de most menjünk a fiúk segítenek cipekedni. Szóval Ő Olivér – mutatott egy vörös hajú, fekete szemű srácra – és Ő pedig Norbert, de csak Nor – ekkor a fiú felkapta a fejét és integetett egyet. Ő volt az aki odajött hozzám, fekete haja és zöld szeme volt. Velem egyidős lehetett.
Végül rávette Lulu a fiúkat, hogy jöjjenek velünk és elindultunk. Közben csörgött a telóm. A kijelzőn anya neve szerepelt.
- Szia anya! Hogy vagy?
~ Szia Kicsim. Köszi a kérdésed jól. Zavarlak? Mert ha igen, akkor hívjál vissza később nyugodtan. Ma nem dolgozom, úgyhogy ráérek.
- Rendben. Akkor felhívlak majd, ha hazaértem. Rendben?
~ Persze. Na puszi. – és kinyomta a telefont miután elköszöntem én is.
Luca csak rám mosolygott, majd behúzott az egyik üzletbe, aminek a neve L & T volt. Mint később kiderült ez a bolt Luca szüleié, s a neve azért ez, mert L, mint Luca és T, mint Tamara. Ez volt a két gyerek neve, akiről a boltot elnevezték. Szóval a boltban találtam magamnak pár ruhát, úgyhogy nem is mentünk többe már be, mert mondtam nekik, hogy hazamegyek és beszélek anyuval. Már nem beszéltem vele régóta, megérdemel egy kis figyelmet. Szóval hazaindultam. Felhívtam Tomit, hogy ha gondolja, akkor találkozzunk a tengerparton a szokásos helyen 20 perc múlva. Tehát gyorsan hazasiettem, ledobtam a kertbe a táskákat s elindultam a szokásos helyre.
Nagyon jóó :$$
VálaszTörlésKöviiit :))