V. rész

Megnyílás:

A srácoknak odaadtam a Bacardit és lefeküdtem az egyik napozó ágyba. Élveztem a napsütést, és hallgattam ahogy a srácok a vízbe ugrálnak. Nem zavart, hogy kicsit vizes lettem tőlük, mert így legalább nem volt annyira melegem. Körülbelül egy óra múlva Dávid odajött, hogy mennie kell:
- Fló’ figyelj, Tomi itt marad nekem viszont mennem kell. De beszéld meg vele, szegény srác nem tudja mit akarsz vagy mit nem. Na csáó. – és ezzel le is lépett drága unokatestvérem, egyedül hagyva Tomival.
Beleugrottam a medencébe Tomihoz, majd szóltam neki, hogy már csak ketten vagyunk.  Csak mosolygott, de a szemei szomorúságot is tükröztek. Kiültünk a medence szélére és onnan néztem az arcát. Világosbarna haja és kék szeme pont jól illett a bőre színéhez, ami normális színű volt. De látszott rajta, hogy rengeteget van tengerparton…
- Hiányzik valaki? Mért vagy szomorú? Amúgy bocsánat, hogy csak úgy kirohantam a fürdőből, de apu halála óta ilyen vagyok. Nem tudom pontosan mit akarok – mondtam neki szomorúan és közbe a fejemet lehajtottam és a vizet néztem.
- Igen, hiányoznak barcelonai barátaim. Szomorú pedig miattad vagyok  – kaptam a választ. Muszáj volt szóvá tennem, hogy miért miattam.
- Miattam? Miért? Mit tettem? – még szomorúbb lettem, mint voltam.
- Nyugi, csak nem tudom mit akarsz. Érzed kettőnk között a vonzalmat? Mert én igen és az zavar, hogy nem nyílsz pontosabban eddig nem nyíltál meg előttem – végiggondolta mit mond, majd újra megszólalt – De mit is gondolok, mikor csak 1 napja ismerjük egymást és te meg már el is hívtál hozzátok, sőt együtt is alszunk. Tehát bízol bennem, de mégsem annyira. Jól érzem?
- Ne haragudj, de furcsa. Alig ismerlek és bízom benned. Ez nekem furcsa. És igen, én is érzem a vonzalmat, de félek. Nem akarok csalódni. Belehalnék még egy nagy csalódásba.. – könnyek szöktek a szemembe mikor ezt kimondtam. Próbáltam elrejteni Tomi elől.

* Tomi szemszöge *

Láttam, hogy a szeme könnyel telik meg. Cselekednem kellett, ezért közelebb ültem hozzá és megöleltem. Felnézett rám gyönyörű szemeivel és láttam rajta, hogy örül neki.
- Köszönöm – csak ennyit mondott, de nekem bőven elég volt. Éreztem, hogy megnyílik előttem és, hogy együtt fogunk nekivágni a nyárnak. Kivéve, ha… Nem az nem lehet, el is felejtettem ezt a gondolatot, mivel arra lettem figyelmes, hogy fejét mellkasomba fúrja és úgy szipog tovább. Ezért a hátát kezdtem el simogatni.
- Kezdek éhes lenni, nem rendelünk pizzát és nézünk valami filmet? – vetette fel az ötletét Flóra mikor már megnyugodott a karjaimban.
- De ez jó ötlet. Akkor én rendelek pizzát, te meg keress filmet. Rendben? – és felsegítettem őt. Válaszul egy ölelést kaptam, de ez más volt mint amit a fürdőben kaptam tőle. Ezt sokkal meghittebbnek éreztem. Örültem neki nagyon. Majd az ölelés után lábujjhegyre állt és egy puszit nyomott az arcomra, amibe belepirult.
- Köszi, miért kaptam ezeket? – kérdeztem hihetetlenkedve.
- Mert itt vagy velem, nekem. Úgyhogy én köszönöm.
- Na és milyen pizzát kérsz?
- Hawaii. Az a kedvencem. – mondta mosolyogva Fló’.

* Flóra szemszöge / 20 perc múlva *

- Szépség, gyere! Itt a pizza - kiabálja a lépcső aljáról Tomi.
-Pillanat és megyek, addig rakd ki a tányérra. A konyhaasztalra ramtam 2-t - kiabáltam neki vissza.
Gyorsan rendet raktam a szobámban, és bekapcsoltam a laptopom. Majd lementem Tomihoz. Mivel háttal állt nekem, ezért ráugrottam a hátára. Szegény nagyon megijedt.
- Gonosz vagy - mondta és elkezdett velem futni a lépcső felé.
-Ááá, tegyél le! Tomíííííííííííííí! - sikítoztam, de persze közben röhögtem is.
De Tomi csak futott velem, egyenesen fel a lépcsőn. Majd ott lerakott és visszasétált a konyhába. Én utána akartam rohanni, pontosabban rohantam is, amikor ...