II. rész

A találkozás

A mai nap egy szokásos vasárnapként kezdődött, miután a lányok elmentek haza neki is álltam tanulni.. Elolvastam a hétfői tanulnivalót majd megírtam a házikat. Bekapcsoltam a laptopom és várt 2 üzenet. Mindkettő Dávidtól..
’Szia, kicsi lány. Akkor ne felejts el, hogy ma a parkban 3kor találkozunk.’ Ez volt az egyik. Rövid és lényeretörő. Bár mért nem ismer annyira, hogy tudja meg tudom jegyezni a dolgokat? Na, mindegy, ezen mosolyogtam egy nagyot. ’ Elfelejtettem mondani, hogy jön a szobatársam is velem a találkozóra. Bocsi, de meg kell ismerned őt is. Amúgy 18 éves és nincs gond vele. Ja és magyar. A legfontosabb megint lemaradt, a neve. Áá, ezt majd ő elmondja, ha akarja. Na, puszil drága unokatesód: Dávid.’ Ajh, ezzel sikerült kíváncsivá tennie Dávidnak. Mint ahogy régen is ezt tette mindig.. Régi szép idők.
- Flóra, gyere ebédelni! – hallottam anyu hangját a lépcső aljáról. Siettem is le hozzá, mikor leértem rájöttem, hogy megérte. A kedvencem volt az ebéd. Gyorsan belapátoltam a levest, hogy megehessem az egyik kedvenc husit, a Gordon Bleu-t.
- Anyaa, ez sokkal jobb, mint múltkor. Nem lehetne gyakrabban csinálni? – kérdeztem nagy bociszemmekkel.
- Kicsim, ha ennél is többször csinálom, akkor minden nap ez lesz a kaja. Nem sok egy kicsit? – kérdésére rázni kezdtem a fejem, miszerint nem értek vele egyet. Ő is nevetni kezdett az arckifejezésem láttán.

Ezek után már készülődnöm kellett a találkozóra. Az idő miatt döntöttem egy piros topánka, egy fekete farmer és egy piros pántnélküli felső mellett. Ahhoz képest, hogy tavasz vége volt, most nem volt olyan jó idő. Raktam fel egy kis szolid sminket. Majd beleszórtam egy táskába a telefonom, a pénztárcám és a kulcsom. Na jó, egy női táska mindig mindent rejt.. így persze az enyém is, de ezt inkább nem sorolom fel.;)

A házból kilépve elindultam a park felé. Volt még 10 percem, és a park is annyira van körülbelül tőlünk. Nyugodtan sétáltam, mikor odaértem egy fiú szólított meg.

- Szia, nem tudsz segíteni? Régen jártam már itt, egy lányt várok. – mosolygott rám aranyosan.

- Szió. És miben kéne segítenem? Csak nem én vagyok az a lány? – néztem rá furcsán és kicsit nevettem.

- Őő, hát elvileg nem tudom. De Tomi vagyok és egy Flóra nevű lányt várok, akinek ma 3kor van találkozója az unokatesójával. – ekkor még nagyobb lett a mosolyom.

- Akkor ebbe nagyon beletrafáltam. Én vagyok az. Dávidról beszélsz?

- Igen, engem akart bemutatni. Itt van most is, csak egy fontos telefonja akadt Barcelonából. – adta az egyszerű választ.

- Értem, akkor viszont gyere és ismerjük meg egymást. De várj, miért kell megismerkednünk? – kérdeztem értetlenül miközben leültünk egy közeli padra a bejáratnál.

- Igazából azért, mert velem és Dáviddal fogsz egy nyaralóban lenni egész nyáron – kikerekedhettek a szemeim, mert furcsán nézett és mosolygott – Amúgy jól áll ez a szem. – ekkor már én is röhögtem.

- Egééész nyáron? Ott leszek? Barcelona? Veletek? Úristen – asszem nem voltam normális. – Figyelj, beszélnem kell erről anyuval, de majd csak miután megismerkedtünk.

Elég sokat beszélgettünk és tudtunk meg a másikról, mikor odajött hozzánk egy nagyon ismerős srác. Jó oké, tudtam, hogy ő Dávid, de mégis nem láttam 5 éve már. Az sok idő…

- Szia kicsi lány, bár már nem is vagy kicsi. És milyen gyönyörű lettél – mosolygott rám elégedetten – Tomi, te meg remélem jóba leszel vele, mert különben gondok lesznek. – mutogatott fenyegetően.

- Vicces vagy Dávid. De most inkább visszamegyek a szállodába, míg ti beszélgettek. – és két puszi kíséretében elköszönt, majd elment.

Dáviddal ketten maradtunk. Elmondta, hogy jó ötletnek találta a közös nyaralást. Bár a feltett szándékai között van az is, hogy szerezzen Tominak egy barátnőt és rám gondolt. Hiszen megnőttem és tetszek is neki. Sokat beszélgettünk még, majd egyszer csak csörgött a telóm.

~ Szia kicsim, megkérnéd a fiúkat, hogy aludjanak nálunk? Nem tudok elszabadulni Pestről, mert két nap alatt kell megcsinálnunk a következő magazint. Sajnálom. És akkor utazol el Barcelonába, amikor jónak látod. Az iskolát pedig elintéztem, nem kell bemenned. Na puszi. – és ezzel le is rakta a telefont.

- Dávid, most hívott anya. Lécci add meg Tomi számát. – és kacsintottam rá egyet. Megadta gyors, én meg felhívtam.

~ Tessék, Tomi vagyok. – hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Sziaaa, én pedig Flóra. Tudod a parkból ma. Nincs kedved nálunk aludni? Jön Dávid is. Csak hárman lennénk.

~ Persze, hogy elmegyek. Akkor most visszamegyek a parkba. Oké? Ott vagytok ahol voltunk? – kérdezi boldogan.

- Ő azzal a paddal szembe van egy kávézó, már ott. Gyere csak. Megvárunk. Csóók – leraktam a telefont és lazán visszasétáltam Dávidhoz. Pedig belül nagyon izgultam és féltem az estétől/éjjeltől.

- Akkor te is átjössz éjszakára? Lécciii. – könyörögtem kiskutya szemekkel Dávidnak.

- Tomi megy? – hevesen bólogattam – Jó legyen, de nem tudok ott aludni, mert éjjel dolgoznom kell. 7-re megyek.

Ekkor betoppant Tomi a kávézóba.